Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1970-05-01 / 5. szám

FOGÁSZATI EGÉSZSÉGÜGY 139 keretén is. A jövőben több odaadással kell foglalkozzunk szakmánk említett problémáival, mert az általános orvostudomány egészségügyi szervezése már nem öleli fel a stomatologia jellegéből fakadó speciális kérdéseket. LU. O p in o m: Bonpocu 3y6oepmeőHoü zuzuenu (Ha ocHOBaHHH MaTepuajiOB jiohroh- CKOro Kypca, opraHH30BaHHoro BceMiipHOÜ opraHH3aiuieü 3jjpaB00xpaHeHHH). Dr. Orsós, S.: Probleme des dentalen Gesundheitswesens (auf Grund eines Lehr­kurses der WHO in London) F ogorvosi Szemle 63. 139—140. 1970. Általános orvosi ismeretek jelentősége a fogorvosképzésben* Irta: SUGÁR LÁSZI.Ő dr. A British Society of Periodontology 1969. október 20—22-én a parodontológia európai oktatói számára Londonban konferenciát rendezett. A konferencia ki­zárólag a parodontológia oktatásának kérdésével foglalkozott. Tárgyalásra került a tárgy tematikája, az oktatás módszertana, az oktatásra rendelkezésre álló óraszám célszerű elosztása, éspedig, hogy a tárgy oktatása egy félév alatt nagyobb óraszámmal történjék-e, ahogy az angolok mondják ,,block system” szerint, vagy kisebb óraszámban, de több féléven át. Tapasztalat szerint ez utóbbi bizonyiü eredményesebbnek. Részletes tárgyalásra került a parodon­tológia kapcsolódása az elméleti és klinikai tárgyakhoz, azaz a parodontológia oktatása melyik félévben, milyen tárgyak oktatása után kerüljön sorra. Több előadás foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a parodontológia ismeretanyagá­ból mi kerüljön a fogorvosképzés tematikájába és mely részek tartozzanak a továbbképzés, a postgraduate education, ill. a parodontológus szakorvoskép­zés keretébe. A parodontológia, miként Naujoks a WHO-nak a fogászat oktatásával fog­lalkozó 1968. évi koppenhágai konferenciáján megállapította, szoros összefüg­gésben van az összes fogászati tárggyal, de számos általános orvosi tárggyal is. Ez úgy értendő, hogy a parodontium és a vele elég szorosan kapcsoló szájnyál­kahártya betegségeinek oktatásához ezen tárgyak ismerete szükséges. A paro­dontológia és a szájbetegségek oktatása az anatómiai, élettani, biokémiai, kór­élettani, mikrobiológiai alapismereteken kívül belgyógyászati, gyermekgyó­gyászati, bőrgyógyászati ismeretekre épül. A gyógyításban pedig a gyógyszeres kezeléseken kívül sebészeti, protetikai és orthodontiai kezelések is alkalma­zásra kerülnek. Ezeket tehát a hallgatónak a parodontológia oktatásakor már részben ismernie kell. Különösen fontos az articulatió-tan, a gnathologia ala­pos ismerete. Egyes országokban, így a skandináv államokban a harapás-elem­zést (occlusal analysis), mint a protetika és a parodontológia alaptárgyát, az­­anatómia és élettan oktatásával párhuzamosan, külön tárgyként oktatják. A fogászati tárgyak közül elsősorban a szájsebészethez, valamint a parodon­tium és a szájbetegségek gyógyításához szükséges az általános orvosi tárgyak ismerete. E tárgyak oktatása folyamán nyílik alkalom arra, hogy a hallgató ne csak a fogazatot tekintő, ún. dentális szemléletet kapjon, hanem az egész szervezet állapotát figyelembe vevő biológiai, orvosi szemléletet nyerjen. A pa­rodontium és a száj betegségeinek oktatása lehetővé teszi a fogorvosi és az ál­talános orvosi ismeretek összekapcsolását, szintézisét. * Elhangzott a budapesti Fogászati és Szájsebészeti Klinikán a MFE 1970. január 30-án tartott tudományos ülésén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom