Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
124 BÖHME W. DR. esetleg szükségessé teszi, vagy ha a fogat fix pótlás pillérésül akarjuk felhasználni. Egyszerű előkészítése és technikai előállítása miatt a kétrészes gyűrűskorona ma is a leggyakrabban használt korona-fajta az oldalsó fogakon. Azonban gyűrűskoronák 70%-án a széli záródás nem megfelelő. Éppen a felsorolt biológiai szempontokra tekintettel tanácsos lenne javítani ezen a korona-fajtán. Számos szerző ismét az öntött koronát helyezi előtérbe. Ezt támogatja az is, hogy a turbinás előkészítés és a korszerű lenyomatvételi eljárások egyszerűsítették a kivitelezését. A frontfogak területén a caries- és parodontális-profilaxis szempontjaihoz csatlakoznak az esztétikai igények. Élő fogbelű fogakra önálló koronaként porcelán vagy műanyag köpenykoronát készítünk. Homlokzatos koronát, ráégetett porcelánnal csak akkor készítünk, ha a harapási viszonyok, vagy az elhorgonyzás kedvezőtlen, ha a csonk túl alacsony vagy ha a fogat, mint speciális műfogsor-támfogat kívánjuk felhasználni. Nem ritka, hogy gyermek- vagy fiatalkorban sérülés (ütés, lezuhanás) miatt egyes frontfogak koronaborítása válik szükségessé. Ezen életkorban a koronaborítás csak átmeneti jellegű. 18 éves korig minden körülmények között kerüljük a váll alakítását. Előrehaladottabb életkorban hypoplasia, csapfog, helyzeti rendellenesség (fogszabályozási kezeléssel karöltve v. anélkül) teszi sokszor szükségessé a koronaborítást. Magasabb életkorban a frontfogak kiterjedt szuvasodása, ék alakú hiány, kiterjedt abrasio, foglalkozási ártalom (cukrász-caries, savártalom), meglazult fogak sinezése és protézis elhorganyzása teheti szükségessé a koronaborítást. Az élőfogakra készülő szóló koronák tárgyalásakor szerettem volna a figyelmet inkább a biológiai tényezőkre irányítani, és nem foglalkoztam technikai szempontokkal. A technikailag legtökéletesebb, ideális anyagból készülő koronapótlás sem ad ugyanis tartós eredményt, ha egyidejűleg nem veszik tekintetbe a rágószerv biológiai és élettani sajátosságait. IRODALOM: Bauer, E. u. H. Langer: Die Versorgung jugendlicher Gebisse mit Zahnersatz. Dtsch. zahnärztl. Z., 17, 942 (1963). — Corneo, E. J. : Die beabsichtigte vorübergehende Retraktion des Gingivalrandes. Zahnärztl. Welt, 67, 17, 593 (1966). — Fisch, M.: Die schweizerische Kronen- u. Brückenprothetik im Laufe der letzten 25 Jahre Schweiz. Mschr. Zahnheilk. 71, 5, 416 (1961). — Frentzen, H.: Die prothetische Behandlung von Frontzahnfrakturen bei Kindern und Jugendlichen Dtsch. Stomat. 12, 904 (1964). — Fuhr, K.: Die Indikation für den Kronenersatz und für den Verschluss kleinerer Lücken. Zahnärztl. Welt, 64, 11 (1963). —Hofmann, M.: Die Abformung des Kronenstumpfes und das Arbeitsmodell. Dtsch. zahnärztl. Z., 10, 1288 (1967). -— Immel, R. : Über die temporäre Verdrängung des Gingivalsaumes beim Füllen und Überkronen. Zahnärztl. Welt, 68, 12, 445 (1967). — Kirsten, A.: Prothetische Versorgung des jugendlichen Gebisses. Dtsch. zahnärztl. Z., 17, 937 (1963). —Kirsten, H.: Kronen und Brücken. Zahnärztl. Prothetik Bd. 1, Barth, Leipzig, 1961. — Kraft, E.: Die Frontzahnkrone als Binzeikrone und Brückenanker. Dtsch. zahnärztl. Z., 9, 1131 (1967). —Nenninger, M.: Füllung oder Kronen verband. Zahnärztl. W., 63, 24 (1962). — Palmquist, S.: Präparations- und Arbeitsmodelle für Kronen- und Brückenprothetik. Quintess., 19, 10 (1968). — Staehle, C.: Eine rationelle Methode zur Abformung von Kronenstümpfen bei gleichzeitiger provisorischer Stumpfversorgung. Dtsch. Zahnärztebl., 21, 7, 341 (1967). — Foss, E. : Zwischenfälle bei prothetischen Massnahmen Dtsch. zahnärztl. Z., 12, 1565 (1967). B. B ë m e : noKpumue KOpoHKOü 3y6oe c oicueoä nyAbnoü. C yneTOM atiaTOMHuecKiix h (j)H3HOJionmecKnx aamibix aBTop paccMaTpußaeT noKa3aHnn K HajioweHHio KopoHOK, hx CTpyKTypy h hx MaTepnaji. Oh aaeT oueHi<y flyrn KopOHKH, KOHT3KTHOH TOHKH, 3aKpbITHH KpaH KOpOHKM H <j)OpMHpOBaHIUO >KeBaTejlbHOH nOBepXHOCTH. B pa3JIHHHbIX B03paCTaX MeHHIOTCH OÖIipie ÖHOJIOrHHeCKHe yCTaHOBKH.
