Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
KORONÁK 125 OA. Dr. Böhme, W. : Die Einzelkrone auf vitalem Zahn. Bereits bei der Eingliederung einer Einzelkrone ist den permanenten Veränderungen, denen das menschliche Gebiss im Laufe des Gebrauches unterworfen ist, Rechnung zu tragen. Deshalb sollten auch heute bereits beim Einzelkronenersatz weniger mechanisch-technische als vielmehr anatomisch-physiologische Gegebenheiten, Indikation, Gestaltung und Materialfragen bestimmen. Solche biologischen Kriterien spielen bereits eine Rolle bei der Befunderhebung, Entscheidung für eine Kronenart, Präparation und Gestaltung der Krone selbst. Soll die künstliche Krone in biologisch-funktioneller Hinsicht die natürliche Krone vollwertig und ohne Störungen auf die Dauer ersetzen, dann ist eine stabile Verbindung Zahnstumpf — Krone erforderlich. Die Beachtung der Kronenwölbung, Kontaktpunkte, cervikalen Kronenrandverhältnisse und Kauflächengestaltung sind weitere entscheidende Kriterien. Nach Darlegung dieser einzelnen allgemeinen, biologischen Aspekte wird auf die in den verschiedenen Lebensaltern speziellen und individuellen Indikationen beim Seitund Frontzahnersatz durch Einzelkronen eingegangen. Die Indikationsgrenze zwischen Gussfüllung und Hülsenkrone im Seitzahngebiet, heute zu Gunsten der Gussfüllung verschoben, wird aufgezeigt. Als Behandlungsmittel dagegen im Frontzahngebiet bietet sich wegen der zusätzlichen ästhetischen Forderung an den Kronenersatz die Mantelkrone aus Kunststoff oder keramischen Materialien an. Die Notwendigkeit zur Überkronung von Frontzähnen ist, abhängig vom Lebensalter, durch Traumen, Karies, Hypoplasien, Berufsschäden und Abrasionen bedingt. KÖNYVISMERTETÉS Tóth Károly: The Epidemiology of dental caries in Hungary. (A fogszuvasodás epidemiológiája Magyarországon.) Akadémiai Kiadó. Budapest, 1970. 282 oldal, 62 táblázat. Szerző célul tűzte ki, hogy lehetőleg teljes képet adjon a fogszuvasodás magyarországi helyzetéről, elterjedéséről. Ezzel egyszersmind a fogszuvasodás epidemiológiájának abibliográphiáját is elkészítette. E célját — mondhatni — maradéktalanul elérte. A monographia 8 fejezetre tagolt. Az I. fejezet az ásatásokból és múzeális leletekből származó koponyák fogazatának vizsgálatával, ill. vizsgálati és értékelési módszereivel foglalkozik, antropologiai és paleostomatologiai szempontból. Számottevő megállapítása a következő : az avar- és Árpád-korban az egyes fogak részvétele a fogromlásban hasonló képet mutat, mint napjainkban, de jelentős mennyiségi és minőségi eltolódások következtek be. Szembetűnőbb változás napjainkban a felső metszőfogak fokozódó részvétele a szuvasodásban. A II. fejezetben a „Fogak szuvasodása az őskortól a XIX. század végéig” címen a paleoliticum, neoliticum és eneoliticum, majd a rézkor, rómaikor, avarkor, honfoglalás és Árpád-kor, valamint az újkor fogazati leleteivel, ill. a fogászat történelmi adalékaival foglalkozik. Megállapítása szerint a paleoliticumból származó igen kevés számú leletnél fogszuvasodás még nem volt. A III. fejezetben ,,A fogszuvasodás epidemiológiája a XIX. sz. végétől 1945-ig” címen foglalkozik. A hazai kutatóknak az említett időpontban fellelhető adatait ismerteti, és itt említi, hogy az első statisztikai tanulmányt élő személyre vonatkozóan a fogszuvasodásról Kozma közölte 1887-ben. A IV. fejezetben „A fogszuvasodás epidemiológiája 1945-től 1965-ig” címen, a felszabadulás utáni elég intenzív és érdemlegesnek mondható caries-kutatóvizsgálatokról számol be. Közli, hogy legjobb fogazata van a gyermekotthonokban nevelkedetteknek, a többé-kevésbé félnomád életet élő cigányoknak, az oligophreneknek és a fluoros vidékeken lakóknak. A caries-intenzitás az utóbbi években a tejfogazatban is fokozódott. Az V. fejezetben „Egyes csoportok fogazati állapota” címen a szegedi és hódmezővásárhelyi lakosságon majd Szeged, Szegvár, Elek, Abony és Fót gyermekotthonaiban végzett vizsgálatairól, továbbá a cigányok, azonkívül a makói, dorozsmai, halasi, majsai lakosság szűrővizsgálatairól számol be. A VI. fejezetben „Összehasonlítás külföldi adatokkal” címen ad ismertetést. A külföldi adatokkal történt összehasonlításban vannak aggasztó és optimizmusra okot adó jelenségek is. Aggasztó, hogy hova juthatunk már rövid időn belül is. Egy kis optimizmusra ad okot az, hogy még nem késtünk el teljesen. Egyik-másik fejlettebb országban a fogak gondozására igen nagy súlyt helyeznek, nagyobbat mint nálunk.
