Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
KORONÁK 123 A fog formájának és a fogívben elfoglalt helyzetének utánzására törekedve nem elégszünk meg okklúziós mintával, hanem az egész fogsorról és az ellenes állcsont fogairól is veszünk lenyomatot. Részleges koronamintának nézetünk szerint, csak akkor van létjogosultsága, ha pl. a gyűrű kontúrjai a szájban kialakíthatók; vonatkozik ez az ínyszélre és kontaktpontokra, úgy hogy csak a rágófelületet szükséges a laboratóriumban előkészíteni. Ilyen esetekben a rágófelszín mintázásához, szívesen használjuk a Kallocryl CP—GM műanyagot (Schönert, Leipzig), amely lehetővé teszi, hogy a koronagyűrűre mintázott tetőt a szájban okklúziós és artikulációs helyzetben lecsiszoljuk. A fogágybetegségek megelőzése szempontjából fontos a fog természetes domborulatának tekintetbevétele és a kontaktpontok gondos kialakítása. Csak így lehetséges az ínyszél és az interdentalis papilla károsodásának elkerülése. A fogágybetegségek és a szuvasodás megelőzése szempontjából egyaránt fontos különös figyelmet szentelni a cervicalis koronaperem kialakítására. Az ún. ínyszéli szuvasodás elkerülése végett a koronaszél 1 mm-nyire az ínytasakba nyúlhat, és pontosan feküdjék a csonkhoz. Ma az ilyen előkészítést megkönnyíti a gyorsfordulatszámú fúrógép és az ebben használható csiszolóeszközök, bár a tasak hámjának belső megsértése így sem mindig kerülhető el. Mi is csatlakozunk Fröchlich nézetéhez, mely szerint a subgingivalis curettage előnyösebb, mint a nem tökéletes előkészítés következtében elálló vagy túlságosan mély koronaperem. Ez utóbbi a fogágy tartós károsodását eredményezheti és a fog vitalitását veszélyeztető szuvasodáshoz vezethet. Foss véleménye szerint minden korona formánál cervicalis, circularis vállképzés szükséges. Ezt egyrészt a turbinás gépek adta előkészítési lehetőségek megkönnyítik, másrészt a szilikon tartalmú lenyomatanyagok használata előtt az ínytasak átmeneti kitágítása, visszahúzódása a cervicalis praeparatio határának exakt megítélésére ad lehetőséget. A vállképzés előtt azonban a pulpaűr nagyságát tekintetbe kell vennünk. Ez különösen fiatalkorúak front fogaira vonatkozik, ahol a pulpa-ártalom veszélye miatt vállat nemigen alakíthatunk ki. A koronapótlás alakját az antagonista fogak okklúziós és artikulációs viszonyai jelentősen befolyásolják. Nemcsak a behelyezés pillanatában, az okklúziós- és artikulációs szempontokból zavart nem okozó korona a cél. Gondolnunk kell arra is, hogy a tartós használat közben változnak a rágófelületek. A rágófelület kiképzése ilyen szempontból már nemcsak anatomiai-funkcionális jelentőségű, hanem szerephez jut a megfelelően választott koronaanyag is. A koronával borított vagy az antagonista fog parodontiumának károsodását, a korona átrágását, vagy a rágószerv általános zavarát nemcsak a felhelyezéskor elsődlegesen alacsony v. magas korona válthatja ki, hanem a helytelenül választott koronaanyag is. A korona anyaga esetleg túlkönnyen vagy éppen ellenkezőleg, nem kopik. Ezen általános biológiai szempontok után foglalkozunk ezekkel a speciális javallatokkal, amelyek a különböző életkorban az elülső és oldalsó élő pulpájú fogak korona borítása esetén szem előtt tartandók. Koronaborítás akkor szükséges, ha a konzerváló fogászat módszerei már nem alkalmasak a szuvas vagy sérült fog természetes formájának kiegészítésére. Az utolsó években az őrlőfogak kezelésekor a betét készítés lehetőségei kitolódtak. A korszerű preparációs technikai és a szilikonlenyomat megkönnyítette az indirekt módszerrel készülő öntött betétek készítését és beszűkítette a koronák javallatát. Természetesen azokban az esetekben, ahol a retenciós lehetőségek nem megfelelőek tömés elhorgonyzásához, vagy több felületre terjedő, esetleg körkörös caries van, a koronaborítás az egyetlen lehetőség a fog megtartására. A szuvasodáson és sérülésen kívül koronaborítást készítünk, ha a fogazat teljes rekonstruktiója ezt
