Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1969-02-01 / 2. szám

46

BOHÁTKA LÁSZLÓ DR.

a maradó metsző koronáját borító zománc, melyen csiszolás közben néhány defektus támadt. A koronái dentinben a traumás eredetű súlyos elváltozásból kiindulóan éles vonallal határolódik el két egyaránt szabályos szerkezetű rész. Dekaleinált metszetben ez a vonal anyaghiányként ismerhető fel. A konvex oldalon a fognyaknak megfelelően dentin-defectus látszik, melyet fuchsinnal sötétvörösre festődő, különösebb szerkezetet nem mutató massza tölt ki; erősebb nagyításban mutatja a 8. ábra. Ennek keskeny nyúlványa mélyen beér a dentinbe és nem csupán a maradó metsző konkáv oldaláig követhető, hanem azon túl belenyúlik a szorosan odafekvő tejfog dentinjébe is. Erősebb nagyítással sem ismerünk fel benne semmiféle struktúrát; elmeszesedett hegnek minősíthető, mely egyrészt kettéosztja a maradó metszőt, másrészt szerepet játszik a maradó és tejfog egymáshoz rögzítésében. A konkáv oldalon helyezkedik el az állcsont mélyébe tolódott tejfog, melynek koronái részén a zománcboríték megmaradt. Dentinállománya a csiszolaton helyenként felismerhető határ nélkül folyik össze a maradófognak az előbb említett sávtól apikálisan eső gyökérdentinjével, helyenként azonban dekaleinált metszetben csontként felismerhető szigetek kötik össze a két fogat (9. ábra). A metszetben azonban végig megtalálhatjuk a két fog dentinállománya között az igen keskeny idegen szövetből álló

elválasztó-, ill. összekötő réteget. Eszerint concretio dentis incisivi permanentis cum dente incisivo deciduo áll fenn.

7. ábra. Az összenőtt fogak csiszolata. A szög- 8. ábra. Erősebb nagyításban a maradó mettörés helyén szerkezeti változások. A maradó sző konvex oldalán a szögtörés helye (csiszofogból sötét, szerkezet nélküli csík nyúlik a lat, 126 X )

tejfogba (15 X)

Megbeszélés

Mindkét esetünkben trauma érte a maradó fog csíráját fejlődésének abban a szakaszában, amikor a korona mineralizációja már elkezdődött, de még nem fejeződött be. Ilyenkor a korona kisebb-nagyobb része és a gyökér esetleg már meglevő darabja természetesen még lágy.

A pathomechanismust illetően alapvetően helyesnek tűnik Tomes eredeti elképzelése, mely szerint mechanikai behatásra a fog már mineralizálódott és lágy részei közötti topikai viszony megbomlik; hogy az elváltozás milyen lesz, az valószínűleg a trauma irányától és nagyságától is függ. Ezzel magyarázható, hogy a dilaceratio kialakulásakor a két rész között szögtörés vagy torsio is létrejöhet, de előfordulhat, hogy a mineralizálódott rész csak belenyomódik a még lágy szövetekbe torsio és szögtörés nélkül, ahogy az pl. Tomes eredeti raj