Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-02-01 / 2. szám
DILACERATIO DENTIS 47 zán is látszik. E különféle lehetőségeket helyesen sorolja fel Thoma. Súlyosabb trauma a fog további fejlődését esetleg megakasztja, s a csíra a trauma idején elért fejlődési fokán marad (Bencze). A dilaceratiónak eszerint nem feltétlen velejárója a két rész közötti szögtörés. Ezért nem éppen helyes Mathis-nak az a kérdésfeltevése, hogy „Dilazeration oder Knickung?”. A dilaceratiónak csak egyik formája az, amikor a két rész között szögtörés is van, a Knickung inkább csak formailag írja le az — akár endogen okból, akár helyszűke miatt, akár traumásan bekövetkezett — deformitást. A dilaceratiót nehéz — vagy nem is lehet — elkülöníteni az infractiótól, mert hiszen a még fejlődőben levő fog pulpájának reparativ képessége biztosan elég ahhoz is, hogy akár teljes dentin-fracturát — esetleg új dentint képezve — meggyógyítson. Mindkét esetünk egyaránt dilaceratiónak minősítendő annak ellenére, hogy az első esetben nem képződött látható heg, a másodikban viszont kimutatható volt. A pathomechanismus nyilván analog mindkét esetben. Hogy a trauma helyén képződik-e heg vagy sem, az a trauma intenzitásától, irányától, valamint a fog fejlettségi állapotától függ. Ha ugyanis későbbi fejlődési stádiumban éri a trauma a fogat, a pulpa már nem rendelkezik olyan mérvű reparativ képességgel és plaszticitással, hogy a kisebb mérvű szakadást is heg nélkül gyógyítsa. Hogy tehát a 2. esetben hegképződéssel jött a gyógyulás létre, legalább részben annak a következménye, hogy eme maradó metszőfog koronája már teljesen kifejlődött a trauma idején, az 1. esetben viszont fejlődésének kezdetibb szakában volt. Ezen túlmenően azonban nyilván súlyosabb volt a trauma is, és az intrudált tejfog is zavarta a sima gyógyulást. Második esetünk külön érdekessége, hogy a maradó- és tejfog kötőszövetesen összenőtt, és az összenövés szinte végesvégig elcsontosodott. Hogy ez az egyesülés bekövetkezhetett, azt bizonyítja, hogy a szervezet a traumásan intrudált tej metszőt tolerálta. Hogy az egyesülést kötőszövet hozta létre, szükségszerűen folyik abból, hogy az összenőtt fogak a dentinnek nem pulpalis, hanem külső felszínén kerültek egymással érintkezésbe; így e helyen eleve hiányzik a dentinogenesis, tehát dentin-heg képződésének a lehetősége. A második esetben a trauma és az intrudált tejmetsző hatására kettős kóros történés következett be. A koronái dentinben csiszolatban látható, a mésztelenített metszetben anyaghiányként felismerhető éles vonal a trauma közvetlen hatására létrejött „calciotraumatic line”. A maradómetsző teljes szélességén áthatoló, felismerhető struktúra nélküli heg feltehetően későbbi képződmény. Keletkezését úgy képzeljük, hogy az intrudált tejmetsző zománca, amely már érintkezett a szájüregi közeggel, akár szöveti tulajdonsága folytán, akár fertőzött mivoltából kifolyóan enyhe gyulladást hozott létre. Ez nem manifesztálódott heveny klinikai jelenségekben, de elegendő volt ahhoz, hogy szerkezet nélküli heg alakuljon ki. A pulpa nagymérvű plaszticitását véljük látni abban, 9. ábra. Decalcinált metszetben a két fog kötőszövetes összetapadásában helyenként csontszigetek is vannak (haematoxylin-eosin, 150 X )
