Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
12 DR. BREUSTEDT, A. Közlemény a berlini Humboldt Egyetem (Charité) Protetikai Klinikájáról (igazgató: Prof. Dr. Breustedt, A) Az élőfogak protetikai előkészítésének biológiai alapjai írta: Prof., Dr. В В, E U S T E D X, A. A protetika egyik fő problémája, hogy a foghiányt alloplasztikus anyaggal, tehát idegentesttel pótoljuk. A fogpótlás behelyezését követő elváltozások alkalmazkodási jelenségeket eredményeznek, amelyek végül is egyensúlyi állapothoz vezetnek. Semmi esetre sem engedhető meg, hogy a pótlás oka legyen kóros folyamat kialakulásának, amely a rágószervet károsíthatja. Ez a kívánalom fokozottan érvényes rögzített fogpótlások esetén. Ebből a szempontból a koronaborítás előtti előkészítés igen felelősségteljes munkafolyamat. Biológiai szempontból megfelelő pótlást kell készítenünk, szem előtt tartva annak viszonyát egyrészt a fogbélhez, másrészt az ínyszélhez. A) Fogbél és az előkészítés Az újabb, korszerűbb módszerek, különösen a nagy és igen nagy sebességű fúrógépek használata előtérbe hozták az előkészítés-csiszolás által kiváltható fogbélártalom kérdését, és ennek kapcsán számos kísérletes vizsgálat is történt. Régóta ismeretes, hogy a koronacsonk nem szakszerű előkészítése a fogbelet irreversibilis módon károsíthatja, sőt elhalását is okozhatja. Csekély számú kivételtől eltekintve, alapvető kívánalom, hogy fogpótlás esetén a fogbél ne károsodjék. Mégis bizonyos kételyek merülnek fel, hogy ez a követelmény teljesíthető-e köpeny-, homlokzatos-és gyűszű-koronákhoz szükséges csonkelőkészítés esetén. Az előkészítés alatt és után a fogbél belsejében lejátszódó folyamatokról nagyszámú exakt vizsgálat eredménye ad messzemenő következtetésekre lehetőséget. A legtöbb tankönyv — didaktikai szempontból — a fogbélgyulladásokat szigorúan szisztematikusan osztja fel. Ezek a felosztások a gyakorlati tapasztalatok alapján túlságosan sematikusak. Az az elvi állásfoglalás, hogy a pulpa olyan szerv, amely bizonyos meghatározott erősségű behatás következtében fájdalomérzet mellett irreversibilis módon a klasszikus pulpitises állapotba megy át, az újabb vizsgálatok tükrében nem teljesen állja meg a helyét. Konzerváló kezelés kapcsán megsérült fogbelek kezelése bizonyítja, hogy a fájdalmas pulpabetegségek sokkal nagyobb százaléka reversibilis, mint ahogy ezt eddig gondolták. Továbbá, hogy a fájdalom, nem megbízható fokmérője a pulpaelváltozás kiterjedtségének (Ahrens, 1967). Pulpaszövetek sokkal inkább tudnak alkalmazkodni a külvilág megváltozott körülményeihez, mint azt eddig feltételezték. A fogbél érzékenyen reagál bizonyos ingerekre, fogorvosi kezelés kapcsán, mint pl. a cavitas kiszárítása, a csücskök hegyének a becsiszolása v. meglágyított forró guttapercha üregbenyomása (Langerland, 1961. Brännström, 1962). Ha a pulpa ezekre a műveletekre érzékenyen reagál, akkor feltételezhető, hogy a csonkelőkészítés összehasonlíthatatlanul erősebb ingerére sokkal nagyobb reactio váltódik ki. Ezt a feltételezést kísérletes vizsgálatok is megerősítették (Mühlemann és Rateitschak, 1959, Schuchard, 1965J. Mélybe terjedő preparáláskor az elváltozások gyulladásos beszűrődések formájában jelentkeznek. Különös érdeklődésre tarthat számot, hogy milyen következményei vannak az igen magas fordulatszámú, turbinás készülékekkel végzett előkészítésnek. Eichner és Weber (1965) meglepő módon semmilyen kapcsolatot sem találtak a fordulatszám és a fogbélreakció kiterjedtsége között. Az önműködő spray-hűtés
