Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1968-02-01 / 2. szám
FELSŐ METSZŐFOGAK 53 Közlemény a Budapesti Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti Klinikájáról (igazgató: Berényi Béla dr. egyet, tanár) Felső metszőfogak állcsontba tolódásának esete írta: CSATÓ LÁSZLÓ dr. A 8—12 év körüli gyermekkorban gyakori a fogak baleseti sérülése. Elsősorban a frontfogak, s közöttük is leggyakrabban a felső, majd alsó metszők sérülnek (Tóth P., Balogh K.). A balesetek általános okai között az e korban fokozott, energikus mozgástevékenységet és az egyéni alkati tényezőket említjük meg. A maradó fogak sérülése rendszerint ficam vagy törés; a fog teljes egészében is elhagyhatja a fogágyat. Sokkal ritkább az az eset, amikor a maradó fogak a rájuk ható nagyobb erő folytán gyökerük tengelyének irányába, az állcsontba tolódnak, mondhatni szöghöz hasonlóan beverődnek. Ilyen sérülés helyzetüknél fogva úgyszólván kizárólag a felső frontfogakat éri. Az alábbiakban egy ilyen esetet ismertetünk. 1965 nyarán 10 éves gyermeket hoztak rendelésünkre. A szülő elmondta, hogy gyermeke 1 héttel azelőtt vidéki nyaralás közben a kúthenger fogantyúját elengedte, az az arcába csapódott, aminek következtében 3 felső foga eltűnt, azaz hogy „felcsúszott”. ínye megduzzadt, „gennyes” lett, és a helybeli orvos tanácsára visszajöttek a fővárosba, kezelésre. St. pr.: 10 éves, kp. táplált, mozgékony, szemüveges gyermek. Külső megtekintésre az arcon semmi kóros nem látható. A 2 1 | 1 fogaknak csak a rágóéle látszik ki a zúzott, duzzadt, helyenként hámfosztott lágyrészek közül. A feltolódott fogak rágóéle a rágósíknál kb. 1 cm-rel áll magasabban. A fogak mérsékelten mozgathatók. Röntgenfelvételen a kérdéses fogak tengelyirányukban az orr-basis felé luxálódtak. A felső nagymetszők közötti interdentalis septum kis híján ezen fogak rágóélével van egy síkban. Az apexek még nem záródtak. A gyökércsatornák a kornak megfelelően tágak. A diagnosis meghatározásánál választhattunk az intrusio dentis, enforcement, luxatio interna, dislocatio ad verticalem vagy dislocatio ad internum kifejezések között. A „luxatio”, ahogy ez közismert, a fogakra vonatkoztatva azt jelenti, hogy egy vagy több fog részlegesen vagy teljesen elhagyta az alveolust. Intrusio esetén ez rendszerint úgy megy végbe, hogy miközben a fog egy része elhagyja az alveolust és új ágyat készít magának, más része, a nyak és a korona, ugyanakkor behatol az alveolusba, szétfeszítve annak falait. Ezért mi a „dislocatio ad internum” megjelölést tartjuk legcélszerűbbnek. A therapiát illetően szintén többféle lehetőség merült fel: 1. a fogakat kihúzzuk és pótoljuk őket; 2. a fogakat reponáljuk és rögzítjük; 3. a fogakat kihúzzuk, gyökérkezelve visszahelyezzük és rögzítjük; 4. a fogakat csupán observáljuk és megvárjuk míg lassan újra a helyükre nőnek (Ellis). Mi azt a megoldást választottuk, hogy a viszonylag jól kollaboráló gyermek kérdéses fogait helyi érzéstelenítésben reponáltuk, majd interdentalis varratok behelyezése után önkötő akrilát sínnel rögzítettük azokat. A követett eljárás alapját a következő meggondolások képezték: 1. Ha a fogakat kihúzzuk és nem ültetjük vissza, a pótláshoz kedvezőtlen időpontot választunk. — 2. Ha a fogakat kihúzzuk és gyökértömve visszahelyezzük, ez replantatio. Ez esetben a gyökérhártya nagy részben vagy egészben elpusztul, a fog lényegében idegenné válik, valószínű a gyors resorptio, majd exfoliatio, mely folyamat Boros szerint átlag 2—6 év. Az irodalom gyorsabb lefolyást is közöl. Faust 270 esetéből pl. 18-nál 2—3 hónap alatt felszívódott a gyökér.
