Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1968-05-01 / 5. szám

136 GYENES V. DR.—BENES G. DR.—HANISCH J. DR.—FÖDÖ V. DR.

adrenalinos lidocain beadása után. Egy esetben — fogászati beavatkozás céljából adott Lidocain-injekció után — a kialakuló féloldali teljes vakság nem gyógyult teljes restitutióval, hanem partialis atrophia nervi optici és következményes amhlyopia maradt vissza. A szemészetben retrobulbarisan alkalmazott novocain injekció után mutatkozó időleges amaurosisról irodalmi közlést nem találtunk. Előző közleményünkben (Hanisch és Födő) már felhívtuk a figyelmet arra, hogy 1475 retrobulbaris adrenalin-mentes Lidocain-injekció közül mindössze 8 eset szövődményeként mutatkozott múló jellegű vakság.

Tekintettel arra, hogy fogászati anaesthesia céljára adrenalinos Lidocaint használunk, gondolhatunk arra, hogy nem a Lidocain, hanem az adrenalin felelős a múló látásromlásért. Ezt viszont határozottan cáfolja az a tény, hogy a retrobulbaris érzéstelenítés után kialakult transitorikus amaurosist adrenalinmentes Lidocain okozta.

Néhány érzéstelenítés (novocain és Lidocain) után létrejött vakság tartama alatt sikerült a szemfenék tükrözése. Egy közlés kivételével (Krüger) mindegyikben a retina artériáinak görcséről olvashatunk (Németh és Péter, Hanisch és Födő). Nézetünk szerint bizonyítottnak vehető, hogy a novocain- és Lidocain-érzéstelenítés után ritkán kialakuló transitorikus amaurosis közvetlen oka a retinalis érgörcs okozta táplálkozási zavar. Ezt nemcsak a fundus-lelet támasztja alá, hanem a szemtükörrel nem észlelt esetekben az értágítás jó hatása is.

Tisztázatlan az a kérdés, hogy novocain vagy Lidocain hatására jön-e létre a retinalis esetekben a múló, de súlyos komplikációkat okozó spasmus. A suppositiók erre a kérdésre: 1. Constitutionalis factor, egyéni dispositio. A szövődmény gyakoribb vasolabilis egyéneken, valamint nőkön (Hessberg, Frank, Nónay, Radnót, Szokolóczy - Syllaba). Retrobulbaris injekció esetén a mellékhatást kizárólag glaucomásokon észleltük (Hanisch és Födő). 2. Pázmányi és Morelli szerint a tű hegye mechanikusan sérti az arteria alveolaris inferior adventitiájában a vasosensoros rostokat. Ez lenne — szerintük — az érszűkítő reflex kiváltó oka. 3. F. H. Adlernak az a nézete, hogy ugyanezt az érszűkítő reflexet maga az érzéstelenítő váltja ki (helyi toxikus hatás?). 4. Véletlen intravasalis befecskendezés (Boros) révén az érzéstelenítő oldat anastomosisokon vagy éranomaliákon keresztül (Blaxter, Singh és Dass) a retinalis erekbe juthat, és ott létrehozza az amaurosist eredményező érgörcsöt. Feltételezik azt is, hogy a U- docain a sinus cavernosusban a carotis internát körülfonó Sympathikus rostokat izgatja, és ez okozná a retinalis erek múló, súlyos beszűkülését. 5. Krüger opticotoxikus hatást tételez fel; elképzelését Pruett állatkísérletei alátámasztják.

A felsorolt hypothesisekből kiderül, hogy a fogászati és szemészeti érzéstelenítések után kialakult amaurosisok létrejöttének módja közel sem tisztázott. A szemfenéken észlelt érgörcs — mint az amaurosis közvetlen oka — a legtöbb suppositio szerint az érzéstelenítő toxikus hatásán alapul. További kérdés — és véleményünk szerint ebben kereshető a sokféle magyarázat oka — hogy a látáskárosodást okozó toxikus hatás miért olyan ritka? Egyesek szerint elsődleges okként alkati tényezők, mások szerint vasoconstrictiós reflexmechanizmusok szerepelnek. Ez utóbbit kiválthatja a tű mechanikus (szúró) hatása, vagy maga az érzéstelenítő oldat indítja el a vasoconstrictiós reflexet. Az a feltevés sem zárható ki, hogy az oldat ér-anomáliák vagy anastomosisok révén a szem belsejébe, a retina ereibe kerül, és ott időlegesen teljes vagy részleges görcsöt okoz. Ezt bizonyítja Pázmányi esete is, aki amaurosis mellett az arc bőrének elhalványodását is leírta.

Ez a kellemetlen mellékhatás igen ritka a fogászati és szemészeti érzéstelenítések számához képest. Fel kell ezért azt is tételeznünk, hogy a reflexmechanizmus — amennyiben a reflex-theoria híveinek van igazuk — csak vasolabilis,