Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-02-01 / 2. szám
38 MOLNÁR LÁSZLÓ DR. A Budapesti Fogpótlástani Klinika Közleménye (igazgató: Molnár László dr. egyetemi tanár ) A vázprotézisek fejlődésének iránya írta: MOLNÁR LÁSZLÓ dr. Először is felmerül a kérdés, szükség van-e vázprotézisekre? A lemezes protétikának alapelve, hogy minél nagyobb nyálkahártyafelszínt kell felhasználni az elhorgonyzásra, mert így az egységnyi felületre kisebb nyomás hat, és jobb a rágónyomás elosztása, equalisatiója. Subtotalis esetekben (ami már közel van a totálishoz, a teljes protézishez), azaz csak 1—2 vagy néhány támfog áll, vázprotézis készítésére nem indokolt, nagy felületre kell kiterjeszteni az alaplemezt. A páciensek kívánsága azonban az, hogy minél kisebb legyen a „szájpadlás”, a protézislemez. Ez a hídtechnikából származik, mert a híd csak azt a helyet foglalja el, amit azelőtt a természetes fogak, ezért népszerű, a páciensek óhajának, a jó fogpótlás elkészítésének megfelel; a vázprotézis absolut indicatiója tehát akkor van meg, ha még hidat is lehetne készíteni. A parodontosis kortanának és therapiájának fejlődése is hozzájárult a vázprotézisek szerkesztésének kialakulásához. A marginalis parodontium, az ínyszegély kímélése alapvető elv, tehát indokolt a decolletage, hogy a fognvakat, az íny szélét a protézis ne takarja, ne nyomuljon rá, ne pusztítsa el a parodontiumot. A meglevő természetes fogak konzerválása tehát fontosabb, mint a hiányzók legszebb pótlása. Ha ezt az elvet követnék, nem volna ma az Egyesült Államokban 50 000 000 protézis-viselő. Az életkor növekedése a protétika fontosságát előtérbe állította. Az USA- ban 40 éves korban 5 ember közül egy már fogatlan, 50 éves korban már 2, 60 éves korban 3 és 70 felé 5 közül 4 már teljes protézist visel. A részleges protézis sokak szerint csak átmenetet alkot a teljes felé. Ez azonban túlzott álláspont. Ha a fogpótlást még néhány, esetleg gyenge fogon is elhorgonyozhatjuk, a megszokás sokkal könnyebb, a funkció jobb és a fogmedernyúlvány csontszöveteinek sorvadása jóval lassúbb. 2—3—4 természetes fog is gyakran éveken át jó szolgálatot tesz. A fogpótlás elkészítésekor döntő jelentőségű, hogy a maradék természetes fogak a rágónyomást teljesen függőlegesen, gyökértengelyük vagy a tengelyek eredője irányába viseljék. Az oldalirányú nyomás, billentés rendkívül káros hatású a gyengült (insufficiens) parodontiumra. A részleges protézis szerkesztésében általában el kell fogadnunk azt az elvet, hogy csak a bilateralis elhorgonyzás hatásos, tehát az unilateralis protézisek készítését szűk térre kell korlátoznunk. A bilateralis elhorgonyzásnak alapvető tétele az összekötő rész, lingualis vagy palatinalis connector merevsége, rigiditása. Ezt fémöntvényekkel jobban megvalósíthatjuk, mint az akrilátlemezekkel. Nem hagyható el a gerincet fedő nyereg és az összekötő rész vagy ívek. Az ívek a szájpadon frontalis, dorsalis, sagittalis és centralis részekre oszthatók. Kemény szerint a transversalis ív legkedvezőbb helyzete a 6-osok közötti területen van. Az alsó sínezések eredményei azért rosszabbak a felsőkénél, mert az alsó connector-részt nem helyezhetjük el a rágónyomás centrumterületén, a 6-osok tájékán. A rúgae palati területét lehetőleg szabadon hagyjuk. Vannak, akik ezt az elvet nem fogadják el, és mint ellenálló, felületnagyobbító és több síkban fekvő területet felhasználják széles, szalagszerű összekötő részek elhelyezésére. Az állkapcson a tovafutó kapocs és a lingual-ív kombinációja a leggyakoribb megoldás. Nem fogadható el olyan szerkesztés, midőn a lingual-ívet el
