Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-06-01 / 6. szám
HAEMORRHAGIÄS DIATHESISEK 171 extractio utáni vérzéssel utaltak be, 2 beteget terhességi gingivitisszel, 4-et pedig ínygyulladással és -vérzéssel. Ellátásuk alkalmával a nyugalomba helyezésre, fedő-nyomó kötésre, roncsolt sebeknél esetleges correctióra, suturára, fibrin-szivacs behelyezésére és vitaminok adagolására a vérzés minden esetben megszűnt. Az átlagos ápolási napok száma 4 volt. A 155 betegből 101 férfi és 54 nő volt. Ez is igazolja azt a tapasztalatunkat, hogy súlyosabb vérzések inkább férfiaknál következnek be. Ennek egyik oka, hogy haemophilia igen ritka kivételtől eltekintve férfiaknál fordul elő. Ezenkívül magyarázható azzal is, hogy a férfiak általában erősebb fogazatúak, a corticalis csont vastagabb, tehát az eltávolítás nagyobb erőkifejtést igényel, így a csont- és lágyrészsérülés gyakrabban fordul elő. Az pedig tudvalevő, hogy a lágyrész-roncsolás a leggyakoribb előidézője a postextractiós vérzéseknek. A haemophiliás alvadási zavart ez ideig nem sikerült gyógyítani, mert a szervezetet nem tudjuk a hiányzó faktorok termelésére késztetni. Ezért substitutes therapiához kell folyamodnunk, melyben elsősorban a transfusio szerepel. Az ,,A” típusnál a nyolcas faktor: az AHG hiányzik. Az AHG elég labilis természetű, ezért a hosszabb időn keresztül tárolt vér nem alkalmas kezelésre (két-három napnál nem idősebb). Ugyanez vonatkozik a plasmára is. A „B” és ,,C” típusnál a régebbi, tehát nem friss vér és plasma is megfelelő, mert a IX. és XI. faktor stabil. Teljes vért csak kivérzett betegnél kell adni, mert ez a vörösvérsejtszámot is rendezi, az alvadási aktív anyagok bevitele mellett. Szabály, hogy haemophiliásoknál csak csoportazonos vért adhatunk, ezenkívül fokozott figyelemmel kell lennünk az Rh-faktorra is. Ezeknél a betegeknél gyakran kell ismételni a transfusiót, és így az esetleges sensibilizálódás kellemetlen szövődményhez vezethet. Ezért plasma adása megfelelőbb, ez ugyanis tartalmazza a vér alvadásrendszerének összes aktív anyagát. Előkészítésére is feltétlenül plasmát adunk. Újabban fagyasztott plasmát is alkalmaznak. Ennek igen nagy előnye, hogy a mélyhűtőben —20°C-on tárolva még hónapok múltán is tartalmaz aktív AHG-t. Előállítanak még ún. antihaemophiliás lyoplasmát is, ennek előnye, hogy mélyhűtés nélkül tárolható, hosszú időn keresztül felhasználható. A plasmából előkészítésként 100—150 ml-t adunk egy-két alkalommal naponta és a fogeltávolítás előtt közvetlenül. Az extractio után 48 órával a plasma-transfusiót megismételjük, mert ezen idő alatt hatása elmúlik. Ezeket a transfusiókat azután a vérzéstől függően meg kell ismételni. Ezeken kívül naponta 3X1 Vitaplex-K és 3X2 C-vitamin tablettát ajánlatos orálisán adni. Calcium adása csak az ismételt transfusiók esetén szükséges. A fent említett lágyrész varratokon kívül (sokat ne öltsiink, mert az öltés helyén is vérzés indulhat meg) tampon és thrombofortos fibrinszivacs-ráhelyezóst végzünk. Jó hatást érünk el egyes esetekben — Gyenes—Kovács ajánlatára — friss anyatejjel átitatott fibrin-szivacs behelyezésével. Az anyatej ui. thromboplastinban igen gazdag. Elhúzódó vérzések esetén alkalmazzuk a stenc- vagy akrilát-blokkot is, melynek segítségével nyomást tudunk gyakorolni a seb felszínére. Ennek előnye, hogy szükség esetén napokig fenntartható. Osztályunkon 11 beteg bizonyult laboratoriumilag igazolt haemophiliásnak: 10 „A” és 1 ,,B” típus. Három beteget utaltak be ezek közül extractio után, a többit már előtte vettük fel. Az előkészítést többféleképpen végeztük el. Négy betegnél szabályos plasmatransfusiókat (három-négy alkalommal 200 ml-t) és vitaminokat adtunk. Az extractiót 250 ml plasma-transfusio közvetlen beadása után végeztük el. Nagy gondot fordítottunk a lágyrész védelmére. Az extractiót a legkisebb traumával
