Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
TELJES ALSO PROTÉZIS 57 ■Ha lehetőséget látjuk szívó hatású teljes alsó protézis készítésének, akkor azt a klinikánkon a következőképpen végezzük : a fogatlan állcsontról és környezetéről túldimenzionált gipszlenyomatot veszünk. A mintán gondos anatómiai vizsgálat alapján berajzoljuk az egyéni kanál széleit. A tuberculum alveolare környékén kezdjük az egyéni kanál széleinek meghatározását. Maximális szájnyitás mellett megszabjuk a kanál distalis végződését, amely csak alapjával összefüggő nyálkahártyán történhet. Gondosan tanulmányozzuk a lingualis tasakot, ameiv élénk izomműködés színtere rágás és beszéd közben. E területet borító nyálkahártya kifejezett vulnerabilitása kímélésre int. Az első molaris területen sokszor alámenős területre vezetjük az egyéni kanál lingualis szélét, hogy oldalirányú mozgásokkal szemben elhorgonvzást nyerjünk. Az első moláristól a paralingualis területeken végig követjük a sulcus alveolo lingualist, különös gonddal rajzolva be a nyelvfék területét. Általános irányelvként szem előtt tartjuk, hogy az egyéni kanál széleinek meghatározása folyamán a lágyrészek működés közben leírt elmozdulásait vizsgáljuk és a mintán jelöljük. Buccalisan felkeressük a Kemény által leírt tuberculum-masseter hasadékot, amely optimális körülmények között egv-két mm mély, csak művileg megnyitható rés, s elhorgonvzó hatással bír. Tovább haladva a buccinator tasakba érünk, ahol a kanál szélei követik a musculus buccinatorius tapadási vonalát. A praemolarisok területén hirtelen beszűkül a protézis elhorgonvzására alkalmas terület. Kemény hívta fel a figyelmet arra, hogy a musculus triangularis, valamint a mentum izomzata ezen a területen az áthajlási redőt a gerinc közelébe emelve, rászorítja a protézis megfelelő felszínére. Hasonló a helyzet a fronto-vestibulris területen is, ahol az áthajlási redőt magasba emelő izomzat miatt maximálisan redukálni kell az egyéni kanál szélét. A minta alapján, amelyre ilyen formán rajzoltuk be az egyéni kanál határait, az útmutatások betartásával nyél nélküli egyéni akrilát kanál készül. A kanál egyenletesen vékony, széleit ne vastagítsa, viaszozza lefűzése előtt a technikus. Mindazokat a részeket, ahol a lezárás érdekében annak szükségét látjuk, magunk képezzük ki a kívánt mértékben vastagabbra, termoplasztikus lenyomatanyagok felhelyezésével. A kanálra nyél nem készül, mert annak jelenléte akár exo-, akár endobuccalisan helyezzük el, deformálja a vele szomszédos lágyrészeket, megragadása közben pedig hüvelykujjunk téríti ki az ajkat nyugalmi helyzetéből, ami, mint később látni fogjuk, a szívóhatás megszűnéséhez vezet. Kanálnyél helyett a megragadásra, valamint a szívóhatás beálltának vizsgálatára alkalmas műanyag szalagot alkalmazunk. A szalag a középső metsző helyén önkötő akriláttal van felragasztva, s pár cm-nyit kicsüng az ajkak közül. Az így előkészített kanalat helyére illesztjük és ellenőrizzük, hogy mérsékelt szájnvitás mellett mozdulatlanul fekszik-e alapzatán. Ezután a beszédhez, valamint a rágáshoz szükséges mozgások akadálytalan kivitelezésére a kanál széleit csiszolással alkalmassá tesszük, mindig fölös mennyiségben távolítva el akrilátot, helyet teremtve ezáltal a következő fázisban felhelyezendő, pontos széli lezárás kialakítására alkalmas termoplasztikus lenyomatanyagoknak. A megfelelő becsiszolás után az egyéni kanál a nyelv és a mimikái izomzat mozgásait nem gátolja és a próba-mozgások alkalmazása esetén is helyén marad A működés közben kialakított egyéni kanál szívó hatásúvá tételét termoplasztikus anyaggal végezzük. A sublingualis területen a termoplasztikus lenyomatanyaggal kiegészített egyéni kanál szélesen a lágyrészek közé süllyedhet. Az egyéni kanál lingualis szélét hatostól-hatosig egy, de legfeljebb három mm átmérőjű fehnelegített Kerr-tekerccsel egészítjük ki (Kemény), és szívó, valamint nyelő mozgásokat végeztetünk. Hogy a széli lezárás nemkívánatos exten-
