Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
58 CSÖGÖR ANDRÁS DR. zióját meggátoljuk, annak funkcionális mértéket szabjunk, két tesztet alkalmazunk : a szívás-nyelés végzése után rögtön, a még képlékeny lingualis széli területet redukáljuk azáltal, hogy a beteggel ismételten „t” hangzót tartalmazó szavakat mondatunk. Ekkor a nyelv hegye a felső metszők mögötti területre nyomulva helyet teremt magának a beszédhez szükséges mozgás elvégzésére. Ezután a beteg a nyelvét a felső vestibulumba helyezve, azon hatostól-hatosig ismételten végighalad. A kanál széleinek lehűtése után azt visszahelyezzük, és a szájban ellenőrizzük, hogy nem képez-e akadályt a nyelv és a szájfenék fiziológiás elmozdulásaival szemben. 1. ábra. A gipsz-modellre rajzoljuk az akrilát kanál határait Az akrilát-kanál határainak megszabásánál a praemolaris és frontfogaknak megfelelően az alsó protézis vestibularis szélét kifejezetten redukálni kell (Fish, Kemény). A vestibularis áthajlás klinikai anatómiai viszonyai nem biztosíthatnak lég- és nyálmentes széli lezárást a protézis számára (Kemény), viszont igen károsan befolyásolják annak stabilitását. Minthogy szívó hatású extenziós protézis nem képzelhető el vestibularis lezárás nélkül, ezért frontovestibularis széli lezárását új elgondolás alapján kellett elvégezni. A frontovestibularis terület légmentes lezárása a peripheriás lezárás elve alapján történik. Ennek értelmében elválasztjuk a légmentes lezárást a protézis functionalis széleitől. A teljes alsó protézis széli lezárása így létrehozható a funkcionális szélektől távol s azoktól függetlenül. A peripheriás lezárás elvének alkalmazása lehetővé teszi légmentes lezárás megteremtését olyan területeken is, ahol a protézis szélei stabilizációs zavar nélkül nem jöhetnek kontaktusba az áthajlási redő nyálkahártyájával. A fronto-vestibularis területen a protézis széli lezárását a következőképpen végezzük : Az akrilát egyéni kanál vestibularis szélére ajakzugtól-ajakzugig ceruzánvi vastag termoplasztikus lenyomatanyagot, vagy igen gyakran csak viasztekercset ragasztunk olv módon, hogy az az áthajlási redő közelében késélszerűen elvékonyodjék, majd innen occlusalis irányban kiszélesedve, kövesse az alsó ajak belső felszínét az ajakpír széléig. Az így kialakított érintkezési felület a mentumon tapadó izomzatnak, valamint a sulcus mentolabialisnak megfelelően vékony, semmiképpen sem jelent akadályt a funkciók számára. Elválasztva a légmentes széli lezárás tényét tehát a széli lezárásra alkalmatlan vestibularis áthajlási redőtől, valamint a protézisnek erre a területre eső funkcionális szélétől, azt a peripheriás lezárás módszerével a musculus orbicularis oris ajakpírhoz közel haladó rostjainak magasságában végezzük el. 2. ábra. Az akrilát-kanál
