Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
56 CSÖGÖR ANDRÁS DR. Közlemény a Tirgu-Muresi—Márosrásárhelyi Fogpótlástani Klinikáról ( Vezető : Guzner Miklós dr.) Új szempontok a szívó hatású teljes alsó protézis elhorgonyzásában írta: CSÖGÖR ANDRÁS dr. A teljes protézis funkcióképességének alapfeltétele, hogy kellő stabilitással rendelkezzék. A protézis statikus stabilitását az alaplemez biztosítja, és erre épül a funkcionális stabibtás szempontjából annyira fontos occlusalis mező. Az alaplemezt helyén rögzítő és elmozdulását kiváltó erők között egyensúlyt fenntartani nem lehetséges, mert az elméletileg feltételezett egyensúlyi helyzet az egyik vagy másik erő vagy erőcsoport hatására felbillen, és ezért az alaplemez kialakítása során rögzítő túlsúly létrehozatalára kell törekedni. Ennek hiányában az alaplemez nem töltheti be elsődleges elhorgonyzó szerepét. Felső teljes foghiány pótlásánál az ,,Á” vonal jó megválasztása, az egyéni kanál szabályszerű becsiszolása, jó funkcionális mintavétel, helyes fóliázás, gravírozás és technikai kivitelezés elegendő a rögzítő túlsúly kialakításához. Ezzel szemben teljes alsó foghiány pótlásakor e tényezők önmagukban elégtelenek rögzítő túlsúly biztosítására, a beteg tudatos hozzájárulása nélkül. A teljes foghiány sikeres pótlásához tehát a rögzítő túlsúly feltételeinek megteremtése szükséges, amihez elengedhetetlen a beteg jól irányított, tudatos helybentartó tevékenysége is. Teljes foghiány esetén a betegek 30—40 százalékánál megvannak a klinikai anatómiai lehetőségei annak, hogy a rögzítő túlsúly érdekében szívóhatást alakítsunk ki. Szívóhatású teljes alsó protézis készítésekor a cavum oris és a protézis nem polírozott felszíne között légnyomáskülönbség fenntartására törekszünk ; ennek érdekében a protézis széleit le kell zárnunk. A lezárást légmentesnek tekintjük, azonban teljes alsó protézis esetében helyesebb nyálmentes széli lezárásról beszélni. Az elmúlt évtizedek folyamán a szerzők a mandibulát és a környező lágyrészeket vizsgálva, mind több olyan területre hívták fel a figyelmet, ahol a protézis nyál-, illetve légmentes széli lezárása, elvégezhető. A különböző, lezárásra alkalmas területek szerzőnként változó értékelése, a lezárási vonalnak csak egyik vagy másik körülírt területre korlátozása is bizonytalanná tette a protetikusokat. A szívóhatású extenziós protézis csak az egymással szemben fekvő területek széli lezárásával hozható létre. Minél összefüggőbb egységet képeznek az egymással szemben fekvő vonalakon lezárt területek, annál kifejezettebb és tartósabb szívóhatást érünk el. A teljesalsó protézis széli lezáx’ása a szükséges vákuumrendszer fenntartása érdekében két módon érhető el : 1. a ptrotézis széleit az állcsontot körülvevő lágyrészek közé süllyesztjük (Kemény) vagy 2. a protézis polírozott felszínét helyüket nem változtató, viszonylag mozdulatlan nyálkahártya-felszínekkel hozzuk szoros kapcsolatba. A teljes alsó protézis használhatóságának egyik igen fontos feltétele, hogy szélei az állcsontot körülvevő lágyrészeket fiziológiás elmozdulásaikban meg ne gátolják. Vagyis lég- és nyálmentes széli lezárás csak olyankor kísérelhető meg, ha a lágyrészek közé süllyedő vagy a nyálkahártyafelszínekhez tapadó protézis szélei működésbeli akadályt nem képeznek. A fogatlan állcsontot fedő és körülvevő lágyrészek hat, jól elkülöníthető tájékon biztosítanak a protézis számára nyál- és légmentes széli záródást. Ilyen a sublingualis, a két paralingualis, két buccalis és a fronto-vestibularis terület. Döntő jelentősége külön-külön a szívóhatás létrejöttében egy területnek sincs, mert azt csak a felsorolt területek együttes lezárása biztosítja.
