Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
42 KOVÁCS D. G. DR.—KAÁN M. DR. Közlemény a Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogpótlástani Klinikájáról (igazgató : Molnár László dr. egyetemi tanár) Összehasonlító felületmérések természetes fogakon és lemezes fogpótlásokon írta: KOVÁCS D. GÉZA dr.-KAÁK MIKLÓS dr. A lemezes teljes protézisek gnathodinamikai részletviszonyainak megismerésére extrahált természetes fogakon és teljes lemezes fogsorokon felületméréseket végeztünk. Az összehasonlítható és értékelhető eredmények érdekében a természetes fogazat és a lemezes protézisek két azonos feladatú felszínét mértük meg : a) & megterhelést felvevő aktív rágófelszíneket, b) a megterhelést a csontos alap felé továbbító — egyben rögzítő — felszíneket, vagyis a természetes fogak gyökér-, valamint a lemezes protézisek nem polírozott alapfelszínét. A természetes fogak gyökérfelszínének és aktív rágófelszínének mérései alapján e felületeknek mm2-ben kifejezett viszonyát Molnár „quadratrelatio” = = „felületi arányszám (index)”-nek nevezi. Morelli a foggyökerek felületét mértani kúp palástjának tekintette és nagyságát számítások alapján határozta meg. A fogak funkcionális részeinek értékelésére Sztrilich a fogak hosszúságát, Pór, Kováé* Z. azok térfogatát mérte. Müller a korona- és gyökérfelszíneket áttetsző, vékony viasz- vagy polivinilacetát réteggel vonta be, majd azt felvágva és lefejtve, nagyságát planiméterrel határozta meg. A teljes lemezes protézisek aktív rágó- és rögzítőfelszíneinek méi'ésekor kapott felületi indexek a protézisekre jellemző, meghatározó adatok, s a természetes fogakéhoz hasonló értékelést nyújtanak. Vizsgálati módszerek Két vizsgálati módszert használtunk : 7. Súlyméréses módszer. A vizsgálandó felületeket 0,1 mm vastagságú puha ónfóliával fedtük be. Analitikai mérlegen megmértük 1 cm2 ónfólia súlyát, majd lemértük a fogakról levett ónfóliák összsúlyát fogtípusonként. Aránypár felhasználásával kiszámítottuk az eredményt, s így a felület mérését súlyméréssé egyszerűsítettük le. 2. Planiméteres módszer. Teljes protézisek alaplemezének nagyságát az általunk szerkesztett planiméteres mérőasztal segítségével vizsgáltuk. Ez két részből áll : a mérőműszer elhelyezésére műszerasztalból és a mérendő protézisek rögzítésére szolgáló tárgyasztalkából. A tárgyasztalka a tér minden irányába elmozdítható. A mérendő fogsorok alaplemezét minden esetben azonos szempontok szerint kirajzoltuk, kis területekre bontottuk. E kis területek gyakorlatilag sík területeknek tekinthetők, így planimeterrel pontosan méhetők. A planimeter alkalmasságáról ellenőrző mérésekkel győződtünk meg. A protézisek egy csoportjának felszínét planimeterrel, majd súlyméréses módszerrel is megmértük. A kétféle módszerrel végzett mérések eredményei gyakorlatilag megegyeztek. A természetes és műfogak aktív rágófelszínén a rágásban aktívan működő területeket értjük, tehát a rágófelületeken kívül a felső őrlőfogak palatinalis, az alsó őrlőfogak buccalis felszínének legnagyobb domborulatáig terjedő területeket is. Rögzítő felületek alatt a természetes fogak anatómiai gyökérfelszínét (idealizált rögzítés) és a protézisek nem polírozott felfekvő felületének a lemezszél legnagyobb domborulatáig terjedő részét értjük.
