Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
FELÜLETMÉRÉSEK 43 Eredmények Fogtípusonként 90—90, összesen 1440 db természetes fogat, valamint 246 felső- és 228 alsó-, összesen 474 db protézist vizsgáltunk meg. A korra és nemre való válogatás nélkül összegyűjtött fogakat fogcsoportokra osztályoztuk. A fogak jobb vagy bal oldali helyzetét nem vettük figyelembe. A fogakon a zománc—cementhatárral megjelölt anatómiai gyökérrögzítési felületet határozunk meg. A gyökérfelszínek nagysága igen változó határok között mozog (1. táblázat). 1. táblázat A természetes fogak gyökérfelszíne nagyságának szélső értékei mm--ben Felső fogak Alsó fogak Középső metsző .... 115—250 110—200 Oldalsó metsző............ 107—210 119—230 Szemfog.......................... 200—320 О Cd 1 Ю F-1. kisőrlő ..................... 170—300 119—250 2. kisőrlő ..................... 160—250 121—261 1. nagyőrlő ................ О 0 1 о 220—420 2. nagy őrlő................... 290—400 244—335 3. nagy őrlő.................. 190—320 50—280 Az átlag eredmények az egyes fogcsoportok gyökérfelszínének nagyságáról hű képet nyújtanak. Az aktív rágófelszín határának pontos gyakorlati kijelölése még az előre meghatározott elvek alkalmazásával is nagyon nehéz feladat. A nagyszámú vizsgálat után kapott átlagértékek azonban az őrlőfogak területén jól tájékoztatnak az egyes fogcsoportok felületi indexének nagyságáról (1. ábra és 2. táblázat). Ábra. A természetes fogak gyökér- és rágófelületeinek grafikonjai. Ordináta : a felületek nagysága mm--ben, abscissza : az egyes fogak. 1. A felső fogak gyökér felszíne, II. az alsó fogak gyökérfelszíne, III. az alsó fogak rágófelszíne, IV. a felső fogak rágófelszíne