Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
NEMI HORMONOK 37 mint bármely más gyógyszer. Ennek a ténynek különös jelentőséget ad az a körülmény, hogy az ilyen gyógykezelés alatt álló beteg fogának extractióját oestriol-succinat védelemben elvégezhetjük. Az intravénás beadás után 30 perccel a Rumpel—Leede-, a Küchmeister- és a Jürgens-próba (leszorításos, csípési, ütósi próba) negatív lesz, azaz petechiák nem képződnek. A régebben alkalmazott oestrogenek káros hormonhatást fejtettek ki, az oestriol azonban csak nagy adagokkal történő tartós kezelés esetén okoz kisfokú oestrogenhatást. Adása nőknél nem jelent vérzésveszélyt. Nem gátolja a hypophysis működését. Ellentétben a primaer oestrogenekkel, nem okoz nátrium- és vízretentiót, végül nemkívánatos feminizáló hatása sincsen. Legelőnyösebben intravénásán adható napi 20 mg-os adagban, majd a tartós hatás biztosítására napi 2,5—5 mg-ot adunk per os. Kóros vérzékenységi állapotok esetére már a kóreredet tisztázása előtt is használhatjuk az oestriolsuccinatot; azért előnyös különösen, mert gyorsan hat és mellékhatása nincs. Ezen tulajdonságai időt adnak további diagnosztikus eljárások elvégzésére, és esetleges más therapiás módok alkalmazására. Az Osler-kór lényege, hogy a teleangiectasiák kis behatásokra is sérülnek. így a spontán vérzések veszélye állandóan fennáll (Perlick). Ez a megállapítás döntő az oestriol-succinat therapiás javallatában, mert ezzel a gyógyszerrel Osler-kórnál, melynél eddig hatásos szerrel nem rendelkeztünk, bármikor gyors és jó eredményt érhetünk el. Irodalom Bird, R. M.—J. F. Hammersten—R. A. Marshall—R. R. Robinson : New England J. Med. 1957, 267, 105. — Diczfalussy, E.—Lauritzen, Oh. : Oestrogene bei Menschen. Springer Veri. 1961. — Doisy, E. A. : Proc. Soc. exp. Biol. (N. Y.) 1930, 28, 88. — Dolowitz, D. A. : Am. Surgeon. 1953. 19, 776. — Durocher, R. T.—A. L. Morris— L. W. Burket: Oral Surg. 1961, 11, 550. — Garland, H. в.—S. Т. Anning: Brit. J. Dermat. 1950, 62, 289. — Hübner, К. A.: Zbl. Gynäk. 1955, 77, 1362. — Jürgens, R. : Dtsch. Med. Wschr. 1950. 75, 1727. — Koch, H. J.—G. C. Escher—J. S. Lewis: J. А. M. A. 1952, 149, 1376. — Lauritzen, Oh: Cesra Säule. 1964, 11, 17. — Marrian, G. F. : Bioehem J. 1930, 24, 435. — Perlick, E. : Hämorrhagische Diathesen, Leipzig, Thieme, 1962. — Poliwoda: Sch. Med. Wschr. 1963, 93, 1568. — Puck, A. : Dtsch. Med. Wschr. 1957, 82, 1964. — Shklar, G.—I. Meyer : Oral Surg. 1965, 19, 335. — Scopp, I. W.— A. Quart: Oral Surg. 1958, 11, 1138. Д-р Корнель Лель кеш — д-р Габор Шимон: Действие эстриола на сосуды при болезни Ослера. Авторы в трёх случаях — повторно контролируя их — убедились в том, что спонтанные кровотечения, сопрохождающие болезнь Ослера, прекращаются под действием сукцината эстриола, уменьшается повреждимость сосудов и проба Румпеля — Лееда становится отрицательной, а также уменьшаются длительно и расширения СОСУДОВ. Dr. К. Lelke s—D r. G. Simon: Wirkung des Oestriol auf die Gefässe bei der Oslerschen Krankheit. Verfasser haben sich in drei Fällen, welche auch nachträglich kontrolliert wurden, davon überzeugen können, dass auf Einwirkung von Oestriol-succinat die bei der Oslerschen Krankheit vorhandenen spontanen Blutungen aufgehört haben und es hat sich auch die Verletzbarkeit der Gefässe vermindert. Die Rumpel-Leedesche-Probe wurde negativ, und die Gefässerweiterungen haben sich dauernd verengt, wenn sie auch nicht vollkommen verschwunden sind. Verfasser haben bei der Verabreichung von Oestriol-succinat keine schädlichen Nebenwirkungen beobachten können.
