Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-06-01 / 6. szám
168 PAPE, К. DR. a) А n. opticus elszakadása a canalisból való kilépésénél vagy a chiasma közelében, az intracranialis szövetek elhúzódása következtében. b) A látóideg részleges vagy teljes megszakadása a canalis opticuson belül csontfragmentumok, compressio vagy callusképződés következtében. r) Vérzés okozta compressio a canalis opticusban. d) A látóideg oedemája a csontos canalisfalak nyomása következtében. e) A látóideg nutritiv ereinek elszakadása. f) Látóideg-károsodás a canalis opticusban a trauma pillanatában történt rövid ideig tartó deformálódás következtében. A canalis opticus törésvonalainak kimutatása röntgenológiailag igen nehéz. Ma erre a célra a Rheese—Goalwyn-féle stereoscopes felvételt vagy a tomogrammot használják. Driesen és Seitz megfigyeléseikből a következő klinikai tapasztalatokat vonják le : a) Az orbitát, homlokot, orrgyököt vagy járomívet érte mindig tompa trauma. b) A sérülés súlyossága ellenére a betegek általános állapota aránylag jó volt. e) Ritkán és csak rövid ideig tartó eszméletlenséget figyeltek meg. d) Az egy- vagy kétoldali amaurosis mindig akutan, a balesettel egyidejűleg lépett fel, a megvakulás minden esetben irreversibilis volt. e) Az amaurotikus pupillamerevségen kívül egyik szemen sem észleltek kórosat. f) Szemhéjduzzanat és növekedő jellegű, szem körüli haematoma rendszerint fennállt, látható szemizomparesis hiányzott. (j) Kimutatható volt az orbitatető törése és fissurák a canalis opticusban, de sem röntgenológiailag, sem sebészi feltárásnál nem észlelték a fasciculus dislocatióját. h) A fasciculus opticus sebészi feltárásánál a chiasma és periorbita közötti területen nem észleltek kórosat. i) Megvakulás után 10—14 nappal jelentkeztek a papillaatrophia első tünetei, mely a következő napokban gyorsan fokozódott. 3. A cottbusi beteganyagban három esetben találtunk szemizombénulást az arc középső harmadának törései után. A szemészeti károsodások teljessé tétele miatt tárgyaljuk itt ezt a kórképet, bár elsősorban a szemizmok idegeinek bénulásáról van szó. Egyes esetekben ezt haematoma és oedema okozza, ilyenkor a paresis múló jellegű. Leggyakrabban a n. abducens sérül, de az esetek többségében több szemizomideg sérül egyidejűleg. A n. abducens bénulásánál strabismus convergens, a n. oculomotorius bénulásánál a bulbus caudalis és lateralis deviatiója és a felső szemhéj ptosisa alakul ki. A n. trochlearis bénulásánál, mely a m. obliquus superiort idegzi be, caudalis és medialis dislocatio következik be. 4. Orbitalis phlegmonet csak egy esetben láttunk : nem dislocalt járomívtörés utáni sinusitis következtében. — A sérült arcüreg átöblítését, melyet a gégészek javasolnak, a fertőzés továbbvitelének veszélye miatt nem tartjuk helyesnek. Akiit esetben tehermentesítésként punctiót végzünk, antibiotikumvédelem mellett, vagy pedig a sinust a szokásos módon megoperáljuk. Kezelés A szájsebészeti kezelési módszerek sokszor egyúttal a szemészeti szövődmények kezelését is jelentik. A szemgolyó valamely letört csontdarab okozta compressióját viszont azonnal meg kell szüntetnünk, sebészi repositio vagy csontresectio révén. A retrobulbaris vérgyülem következtében beálló vaksá
