Fogorvosi szemle, 1964 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1964-02-01 / 2. szám
34 RAVASZ LÁSZLÓ DR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Fővárosi Uzsoki utcai kórház (Igazgató-főorvos : Szántó Sándor dr.) Onkoradiológiai Intézetének (Osztályvezető-főorvos : Vándor Ferenc dr.) és Központi Gondozó Intézetének (Főorvos : Kárpáti György dr) közleménye A gingiva-carcinomáról Irta: RAVASZ LÁSZLÓ dr. Előfordulásának gyakoriságára vonatkozóan pontos adatokkal nem rendelkezünk, mert az irodalom a gingiva-carcinomát az állcsontok malignus daganataival együtt tárgyalja. Szövettanilag elsősorban jól differenciált laphámrákot találunk az ínyben és csak 5%-ban fordul elő egyéb malignus tumor (Couley). A tumor az íny nyálkahártyájából indul ki, de eredhet ritkán a fogmedernyújtványban levő ébrényi csirokból, a fogbelet bélelő hámmaradványokból. Az alsó gingivatumor inkább hátul, az őrlőfogak tájékán, a felső pedig elöl helyekedik el (Balogh, Hrabovszky, Kisfaludy, Bódé). Klinikai megjelenésében infiltrativ kifekélyesedő, környezetére, elsősorban a csontra terjedő formát, és ritkábban exophyt megjelenést találunk. A csontra való terjedés rontja a prognózist (Kisfaludy, Schäffer, Vándor)-, erre az íny szövettani felépítése ad magyarázatot. A gingivát többrétegű laphám borítja. A stratum papillare aránylag széles, mélyen benyúló. A reticularis réteg, melyben erek és idegek haladnak, vékony. Nincs submucosa és az íny kötőszöveti rostjai éles határ nélkül, szorosan függenek össze a processus alveolaris csonthártyájával és a gyökérhártya rostjaival (Sugár). A rendkívül rossz sugárbiológiai helyzet feltétlenül figyelemre méltó a daganat terápiás ellátásában. A követendő metodikát kevésbé befolyásolja a tumor szövettani szerkezete, mivel többségében jól differenciált laphámrák fordul elő. Döntő tényező a daganatnak környezetéhez való viszonya, a csontra és a lágyrészekre terjedése, és nem utolsó sorban a metastasis megjelenése. Érdekesnek tartjuk a tumor kiterjedése és a kezelési metodika tükrében Couley alábbi csoportosítását. Couley szerint I. csoportba tartozik a gingivarák, ha nem terjed túl a nyálkahártyán és még nem áttételez. Ez esetben a tumor sebészi exeisióját ajánlja a szomszédos osont marginalis resectiójával. II. csoportba sorolja a tumort, ha az a csontra ráterjed, de nem áttételez. Ilyenkor részleges mandibularesectiót javasol, suprahyoidealis dissectióval. III. csoportba tartozik az egyébként előbbi csoportba sorolható daganat, ha operabilis áttéte van. Couley javaslata : részleges mandibularesectióval egybekötött nyaki dissectio. IV. csoport tumorai a környező lágyrészekre (szájfenék, nyelv, bucca) is ráterjednek és áttétet is okoznak. Ilyen esetekben a szerző az azonos oldali mandibulafél teljes resectióját és a nyaki dissectiót a tumoros lágyrészek eltávolításával egybekötve végzi. Bár Couley felosztása a sebész szempontjából helyesnek tekinthető, elsősorban terápiás metódusát bírálhatjuk, tekintettel arra, hogy véleményünk szerint a gingiva-carcinoma komplex kezelést igényel. A sebészi kezelés híveinek eredményei (Byars, Guiss—MacDonald és Thoma) nem múlják felül a sugaras kezelés képviselőinek (Ash—Miller, Núttal, Patterson) eredményeit
