Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
MANDIBULA FRACTURAK 73 „legjobb ezüstből, vagy bronzból való drótot” a furaton átfűzni és megkötni. A vertikális eltolódás kiegyenlítődésére, illetve megakadályozására Claude Martin a mandibula mindkét oldalához kis fémlemezt helyez, melyet a csonttal egyidőben átfúr és a törvégeket rögzítő dróttal átfűzve az állcsonthoz erősít. Az első jó eredménnyel alkalmazott drótsínek egyikét Gurwell E. Hammond készítette. Viaszlenyomat után kapott modell körül egy kb. 1 mm átmérőjű fémdrótot úgy hajlít, hogy az a fogsor labialis, illetve lingualis oldalát körülfogja, majd a végüket összeforrasztja és a fogakra húzza. A sín szilárdan tartása céljából interdentalisan drótligaturákat alkalmaz a lingunalis és labiális ív között. Egyszerű eszközökkel és anélkül, hogy a betegnek gyakran fájdalmat okozó lenyomatot venne, készíti el Sauer az ún. szükségkötést. Ehhez 2. és 0,25 mm átmérőjű acéldrót szükséges. Az utóbbival lehetőleg minden törött részben több szilárd, esetleg laza fogat is a fognyaknál, mint fogszabályozásnál is körülkötünk. A vastagabb drótot a mandibula formájának megfelelőenhajlítjuk. ,,Ez az erős acéldrót — írja Sauer — amely megközelítőleg a sérülés előtti áll formáját követi, most a foghús széleknek területén a fogakra helyeződik és elsősorban jobbra és balra az első molarisokra és azután lehetőleg középen egy metszőfogra, kötődróthúrokkal összekötve. Ezután a többi kötődróttal körülfogott fogakat az erős acéldróttal összekötjük. Egyik törött végnek az esetleg még előforduló elhajlását a hurok erősebb meghúzásával egyenesítjük ki. A törésvégek eredetinek megel' lő helyzetét a normális okklusióból ismerjük meg. A kötés elhelyezésénél a kötés bázisául a törött állkapocsnak az a része vehető, amelyik a szembenállóval az eredetinek megfelelő, igazi harapási állásban van, és itt az erős acéldrót különösen jól felerősíthető, mert a törött állcsont a normális összeharapási állásától elütő részét, ehhez a bizonyos mértékig szilárd részhez kell hozzáhúznunk”. A továbbiakban azt írja, hogy négy hét múlva ugyan a kallusképződés ellenére a törött részek még többé kevésbé elmozdíthatók, de hat hét múlva a törés többnyire gyógyultnak tekinthető. A későbbiek folyamán Sauer ezen a sínezésen változásokat eszközölt, ugyanis két részre osztotta, s így minden törött rész különkülön sínezést kap, s ekkor a kötések könnyebben elhelyezhetők. A sínrészeket ezután egy csövecskével köti össze eltolhatóan, hogy a törött részek állapota még korrigálható legyen. Hogy az állcsont hibás, gyógyulást zavaró mozgását az oldalra tolódást megakadályozza, a megfelelő oldalon ferdesíkot alkalmaz, amit az ívhez hozzá is forraszt. A Sauer-féle egyszerű kötés modifikációjának tekinthető a Lőhers által alkalmazott gyűrfíkötés. Az állcsont fracturák modern therapiájában nagy érdemeket szerzett Schröder, aki 1911-ben megjelent könyvében a mandibula törések ellátására a provizórikus sínkötést és az ún. csúsztatósínt ajánlja. A csúsztatósínek Schröder szerint lejtő síklapok, melyek mindkét csonthoz erősítve úgy hatnak egymásra, hogy vertikális irányba lehetségessé teszik a száj nyitását és csukását, de a mandibula oldalra, előre és hátra csúszását megakadályozzák. Pfaff a Sehröder-féle sín csúszófelületét csuklóval (forgósarok, zsanér) helyettesíti. Ez a konstrukció lehetővé teszi, hogy olyan mandibula fracturákat is sínbe rakjunk, amelyeknél a Schröder-féle készülék anatómiai okok miatt nem alkalmazható. A különböző mandibula töréseknél Martinier az interdentalis fémsínt és fixáló készüléket használja. Az interdentalis fémsín a fogakat és a gingiva egy kis részét befedő sok lyukkal ellátott sapka. A lyukakon keresztül könnyen lehet a tokba foglalt részeket tisztán tartani. A sínt a fogak tartják, és ezekre drótokkal, csavarokkal és a fogközökbe helyezett lemezkékkel erősíti. Ezt a sínt Martinier csak olyan esetben alkalmazza, amikor a mandibulán legalább 4—5 szilárdan álló fog van, s akkor ezek lesznek a rögzítő pillérek. A sínek előállítására a legfinomabb alumíniumot használja a rugalmassága és hajlíthatósága miatt. A gyógyulás tartama alatt a fogsorok zárva maradnak, s így a táplálkozás folyékony, esetleg foghiányok esetén pépes étrendre korlátozódik.
