Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1963-03-01 / 3. szám

MANDIBULA FRACTURAK 73 „legjobb ezüstből, vagy bronzból való drótot” a furaton átfűzni és megkötni. A vertikális eltolódás kiegyenlítődésére, illetve megakadályozására Claude Martin a mandibula mindkét oldalához kis fémlemezt helyez, melyet a csonttal egyidőben átfúr és a törvégeket rögzítő dróttal átfűzve az állcsont­hoz erősít. Az első jó eredménnyel alkalmazott drótsínek egyikét Gurwell E. Hammond készítette. Viaszlenyomat után kapott modell körül egy kb. 1 mm átmérőjű fémdrótot úgy hajlít, hogy az a fogsor labialis, illetve lingualis oldalát körül­fogja, majd a végüket összeforrasztja és a fogakra húzza. A sín szilárdan tar­tása céljából interdentalisan drótligaturákat alkalmaz a lingunalis és labiális ív között. Egyszerű eszközökkel és anélkül, hogy a betegnek gyakran fájdal­mat okozó lenyomatot venne, készíti el Sauer az ún. szükségkötést. Ehhez 2. és 0,25 mm átmérőjű acéldrót szükséges. Az utóbbival lehetőleg minden törött részben több szilárd, esetleg laza fogat is a fognyaknál, mint fogszabályozásnál is körülkötünk. A vastagabb drótot a mandibula formájának megfelelőenhajlítjuk. ,,Ez az erős acéldrót — írja Sauer — amely megközelítőleg a sérülés előtti áll formáját követi, most a foghús széleknek területén a fogakra helyeződik és elsősorban jobbra és balra az első molarisokra és azután lehetőleg középen egy metszőfogra, kötődróthúrokkal összekötve. Ezután a többi kötődróttal körülfogott fogakat az erős acéldróttal össze­kötjük. Egyik törött végnek az esetleg még előforduló elhajlását a hurok erősebb meg­húzásával egyenesítjük ki. A törésvégek eredetinek megel' lő helyzetét a normális okklusióból ismerjük meg. A kötés elhelyezésénél a kötés bázisául a törött állkapocsnak az a része vehető, amelyik a szembenállóval az eredetinek megfelelő, igazi harapási állásban van, és itt az erős acéldrót különösen jól felerősíthető, mert a törött állcsont a normális összeharapási állásától elütő részét, ehhez a bizonyos mértékig szilárd rész­hez kell hozzáhúznunk”. A továbbiakban azt írja, hogy négy hét múlva ugyan a kallus­­képződés ellenére a törött részek még többé kevésbé elmozdíthatók, de hat hét múlva a törés többnyire gyógyultnak tekinthető. A későbbiek folyamán Sauer ezen a sínezésen változásokat eszközölt, ugyanis két részre osztotta, s így minden törött rész külön­­külön sínezést kap, s ekkor a kötések könnyebben elhelyezhetők. A sínrészeket ezután egy csövecskével köti össze eltolhatóan, hogy a törött részek állapota még korrigálható legyen. Hogy az állcsont hibás, gyógyulást zavaró mozgását az oldalra tolódást meg­akadályozza, a megfelelő oldalon ferdesíkot alkalmaz, amit az ívhez hozzá is forraszt. A Sauer-féle egyszerű kötés modifikációjának tekinthető a Lőhers által alkalmazott gyűrfíkötés. Az állcsont fracturák modern therapiájában nagy érdemeket szerzett Schröder, aki 1911-ben megjelent könyvében a mandibula törések ellátására a provizórikus sínkötést és az ún. csúsztatósínt ajánlja. A csúsztatósínek Schröder szerint lejtő síklapok, melyek mindkét csonthoz erősítve úgy hatnak egymásra, hogy vertikális irányba lehetségessé teszik a száj nyitását és csuká­sát, de a mandibula oldalra, előre és hátra csúszását megakadályozzák. Pfaff a Sehröder-féle sín csúszófelületét csuklóval (forgósarok, zsanér) helyettesíti. Ez a konstrukció lehetővé teszi, hogy olyan mandibula fracturákat is sínbe rakjunk, amelyeknél a Schröder-féle készülék anatómiai okok miatt nem alkalmazható. A különböző mandibula töréseknél Martinier az interdentalis fémsínt és fixáló készüléket használja. Az interdentalis fémsín a fogakat és a gingiva egy kis részét befedő sok lyukkal ellátott sapka. A lyukakon keresztül könnyen lehet a tokba foglalt részeket tisztán tartani. A sínt a fogak tartják, és ezekre drótokkal, csavarokkal és a fogközökbe helyezett lemezkékkel erősíti. Ezt a sínt Martinier csak olyan esetben alkalmazza, amikor a mandibulán legalább 4—5 szilárdan álló fog van, s akkor ezek lesznek a rögzítő pillérek. A sínek előállítására a legfinomabb alumíniumot használja a rugalmassága és hajlít­­hatósága miatt. A gyógyulás tartama alatt a fogsorok zárva maradnak, s így a táplálkozás folyékony, esetleg foghiányok esetén pépes étrendre korlátozódik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom