Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1963-02-01 / 2. szám
55 HÖRGŐIDEGENTEST Egyébként egészséges betegeknél, amennyiben köhögéssel nem távolítható el a hörgőidegentest, a kínzó légszomj, fulladás orvoshoz kényszeríti a beteget, s a bronchoscopos eltávolítás .csaknem minden esetben sikerhez vezet. Jóval ritkábban kerül észlelésre az akár általános, akár lokális reflex - kialvással szövődött aspirálás. Általános reflexkialvást mély eszméletvesztéses állapotokban látunk : shok, narcosis, epilepsia stb. Lokálisán a mélyebb légutakba erősen beékelődött idegentest válthatja ki. Az utóbbi módokon és állapotban aspirált idegentestre legtöbbször csak a következmények hívják fel a figyelmet. A hörgőbe jutott idegentest tömegénél fogva azonnal, vagy kisebb nagyság, tágabb hörgőág esetén a következményes gyulladásos térszűkítés miatt a későbbiek folyamán zárja el a hörgő űrterét. Ezzel a mögöttes terület előbb légtelenné válik, majd beolvad, végül irreversibilis zsugorodás, hörgtágulatok alakulnak ki. Az érintett tüdőállomány elpusztul. A beteg közben toxikus, septikus állapotba kerül. Idült pneumonia, tályog a beutalási diagnózis általában ezekben az esetekben. A kóreredet tisztázása rendkívül nehéz lehet már ebben az állapotban. Amennyiben nem sugárfogó anyag van az elváltozás mögött, röntgenkivizsgálással csak a következményes elváltozás minősége, kiterjedése tisztázható. A minden ilyen betegnél elvégzett bronchoscopia is csak abban az esetben ad felvilágosítást, ha az idegentest a műszer számára hozzáférhető hörgőben helyezkedik el. Nem egy betegünknél a tályogot fenntartó mély hörgőágban elhelyezkedő növényi idegentest csak a műtét praeparátum kórbonctani vizsgálatánál tűnt elő. Kimutatott hörgőidegentestnél minden esetben meg kell kísérelni a bronchoscopos eltávolítást. Az eltávolítást azonban, még az eszköz számára hozzáférhető hörgőágban is megakadályozhatja az idegentest által kiváltott gyulladásos reactio, a manipulatiot kisérő vérzés. Nem minden esetben engedi meg a beteg fokozódó leromlása, toxikus állapota az óvatos, hosszas gyulladáscsökkentő kezelést. Ilyenkor vitalis indikáció a sebészeti eltávolítás. Megkísérelhető a bronchotomia, de ez műtéttechnikai okokból általában nem végezhető, így tüdő csonkoló műtétre kényszerülünk. Betegünknél az aspiratio és szakintézetbe kerülés közt hat hét telt el. Ez az idő elegendő volt arra, hogy irreversibilis károsodás alakuljon ki, s csak nagy beavatkozással tudjuk betegünk életét megmenteni. Mindezek után ajánlatosnak tartjuk olyan betegnél, aki ismétlődő eszméletvesztéssel járó megbetegedésben szenved fogpótlás készítésénél a megerősített pillér alkalmazását, valamint felhívni mind a beteg, mind hozzátartozóinak figyelmét arra, hogy roham után ellenőrizzék a fogazat állapotát. Ha fog, vagy fogpótlás eltűnik, azonnal forduljanak orvoshoz. Irodalom Csikor Ferenc : Fogorvosi Szemle, 1969. 3, 80. old. —M. Chalnot et Lochard : Le Poumon, No 7. p. 643, 1962. — R. Maruelle, О. Tannou, II. Paillard : Le Poumon et coeur N. 8. p. 789. 1958. — Kassay : Tuberkulózis kérdései, 1. 1957. — Csóka Imre : Tuberkulózis kérdései, 1954. 576. old. — Cooley, Cinsberg, Olsen, Kirklin : The Journal of Thor. Surg. 1956. No. 5. 615. old. — Stich—Bauer : Fehler und Gefahren bei chirurgischen Operationen, Gustav Fischer, Jena 1958. — Bányai : Non tuberculous Diseas of the Chest, Ch. Thomas Springfield, 1954. — Simon—Kemény—Rehák—Varga : Hibák a fogorvosi gyakorlatban, Medicina, Budapest, 1961.
