Fogorvosi szemle, 1963 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1963-02-01 / 2. szám

54

BÜTTNER KÁROLY DR.

Bronchoscopiát végzünk : (dr. Simon Emil) A bal hörgőrendszer, különösen annak oszlási területe erősen gyulladásos, köhögésingerlékeny. A eső az oszlási területnél tovább nem vezethető. Az alsólebenyhörgő gyulladásosán erősen beszűkül, lumene nem vizsgálható. Nagymennyiségű sanguinolens, purulens váladék ürül belőle. Az idegentest nem látható.

A betegnek intermittáló magas láza volt. Célzott antibiotikus kezeléssel megkíséreltük a septikus állapot javítását, de eredmény nem mutatkozott. Azért rossz általános állapotban elvégeztük a bal alsólebeny resectióját. (Dr. Kürti Sándor). Az eltávolított bal alsólebeny hörgő oszlási területébe ágyazva megtaláltuk a négytagú fémhidat, pillérfogaival együtt. Az alsólebeny mögöttes területe_hörgtágulatos, gennyés üregrendszerré alakult át.

2. ábra

A műtét utáni kórlefolyásban nem volt különösebb esemény. A beteg 28 napi ápolás után elsődlegesen gyógyult sebbel, expandált tüdővel távozott osztályunkról.

Esetünk ismertetését tanulságosnak tartom azért, mert jól demonstrálja, hogy fogpótlás tervezésénél nemcsak a lokális leletet, hanem a beteget magát is figyelembe kell venni. A JJ és (j? volt pillórfogként felhasználva, a végpilléreket teljes fémborító koronák alkották. Egyébként egészséges betegnél az ilyen elhorgonyzás tökéletesen kielégítő, jó effektust ad. Jelen esetben a roham közben fellépő extrem lingualis és oldalirányú igénybevételt talán ki lehetett volna védeni, ha az elhorgonyzás kettős végpillérkialakítással történik.

Másik tanulsága esetünknek az, hogy jellegzetesen demonstrálja a hörgőelzáródás következményeit.

A hörgőrendszerbe idegentest gyakran jut. Ezek legnagyobb része ép idegrendszer és jó reflexek mellett erőteljes köhögés segítségével azonnal kilökődik. Fogászati kezeléssel kapcsolatos aspirálás szerencsés kimenetelű eseteit közli a magyar irodalomban Csikor Ferenc.