Fogorvosi szemle, 1962 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1962-02-01 / 2. szám
ÁLLCSONTCYSTÁK 53 Sem a traumas csontcystáknál, sem az óriássejtes tumoroknál nem tételezhető fel, hogy a csontátalakulási folyamatok az osteoklastok önálló burjánzása autonom sarjadzás által jönnek létre. Hogy az állcsontban vérkeringési zavarokkal ésoedémákkal kapcsolatos vérzés következtében, és ezen ingerlő hatásnak további következményeként egyik esetben az óriássejtes képződmények tömegszerű föllépése, másik esetben azok teljes hiánya, vagy kevert sejtformációk keletkeznek, a különböző reakcióképességek individuális sajátosságainak tekinthetők. Ezzel magyarázható a különféle kórképek különböző keletkezése is. Az érfalakon helyenként a sejtek syncytialis beolvadása is fölismerhető, amelyek az óriássejtes képződmények kialakuló, létesülni készülő kísérleteként tekinthetők, s a kedvezőtlen nyomásviszonyok miatt csak egyenként elkülönülve fejlődhetnek ki teljesen. Hogy a legnagyobbrészt már rostossá alakult csontvelőüregben valóban abnormisan fokozott nyomásviszonyok vannak, az a csontszigetek peremterületén levő sejtes elemek lapultsága által is kifejezésre jut. Ezen sejtek osteoblastos jelleggel és feladatokkal bírnak, mert egészen elkülönülve még felismerhetők mésztelen peremsávok. Hogy vajon az átalakulási processus további lefolyásában, a megváltozott belső nyomásviszonyok alapján ezen osteoblastos jelleggel és feladatokkal bíró sejtek, osteoblastos funkció-változást átvehetnek-e, vitatott kérdés. A probléma nehézségét mutatja be a 12. ábra, mely a 4. sz. esetből készült szövettani metszet. 15. ábra 16. ábra Az óriássejtek előfordulási gyakorisága és a csontosodási átalakulás processusának aktivitása fontos szerepet játszanak az óriássejtes daganatok átmeneti állapotánál a kórkép stádiuma szerint, amit a therapiás beavatkozásoknál is figyelembe kell vennünk. 3. sz. eset histologiai képei (13.. 14. ábrák) bemutatják az óriássejttartalmú átalakuló szövetet, A 13. ábrán látható óriássejtekre, melyek részben vérpigmentet tartalmaznak, aktív resorpciós feladat hárul. A 14. ábra egy „öreg” vérzéses gócot mutat be, nagyrészt aktív, részben azonban passzív „kiöregedett” óriássejtekkel is. A solitarius, traumás állcsontc.ysták és a velük rokon megbetegedések therapiája konzervatív-sebészi. A centrális óriássejtes granulomáknál azonban legtöbbször fogakat kell eltávolítanunk. sőt néha ideg-érkötegekkel is collisióba kerülhetünk. Ugyanis, ha a folyamat eléri az állcsont compactáját, vagy ha át is töri, aktív-expansiv növekedési impulsusát nem veszíti el, hanem tovább,
