Fogorvosi szemle, 1962 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1962-02-01 / 2. szám
ÁLLCSONTCYSTÁK 51 határoló csontoknak az átalakulásával, vagy a tulajdonképpeni processusnak csak a peremterületén föllépő jóindulatú fibrosus óriássejtes daganatával van dolgunk. A centrális és perifériás műtéti anyag szövettani metszetében kiterjedt régi vérzésmaradványok láthatók, melyekbe egyes helyeken kicsi, újból képződött spongiosus csontrészecskék rakódtak, és amelyek néhol óriássejteket tartalmaznak, az epulisnál látható óriássejtekhez hasonlóan. A most leírt szövetkép alapján a tumort benignus ossificalo fibro mának tarthatjuk. A decalcinált metszeten gócformájúan még mindig a jóindulatú, elcsontosodó fibroma szöveti képe látható néhány helyen epulisszerű óriássejtekkel. A kis csontgerendák átalakulási folyamatot mutatnak, a csontvelő rostosvelővé alakult. Ezen esetünk hisztológiai képeit a 13. és 14. ábrák szemléltetik. 11. ábra 12. ábra A közölt esetek és ismertetett hisztológiai leletek megerősítik és igazolják Hellner véleményét, hogy az ún. óriássejtes daganatok regressiójánál és gyógyulási folyamatainál a szövetátalakulások különböző stádiuma, mindig a szervezet reakcióképessége szerint zajlik le. Vérzéses organizációk, cystaképződések, osteoid- és csontképződések, valamint tisztán fibrosus állapot egyidejűleg és időben elkülönülve is előfordulhatnak. Tehát az egyes képeket (fibroma, osteofibroma, elcsontosodó fibroma, osteoma, polycystás ostitis fibrosa) beleértve a cystaképződést is, csak mint stádiumokat, illetve mint azonos folyamatok különféle megnyilatkozási formáit kell tekintenünk. A közölt hisztológiai leletek azt látszanak igazolni, hogy az óriássejteknek a szöveti átalakulás processusainak lefolyásainál a cystaképződésig, a solitarius traumás, csontcysták klasszikus képeinél semmiféle aktív szerepük nem lehet. Előfordulásuk gyakoriságát tekintve, ellentétben az óriássejtes granulomáknál,
