Fogorvosi szemle, 1962 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
KÖNYVISMERTETÉS 21 KÖNYVISMERTETÉS A Központi Stomatológiai Intézet kiadványai (1951—1961). összeállította: Lukács Tiborné, Budapest, 1961. A Központi Stomatológiai Intézet közreadta bibliográfiáját orvosainak 1951—1961 évek alatt megjelent könyveiről és közleményeiről. A bibliográfia 17 könyvet és 235 közleményt sorol fel alfabetikus sorrendben. A könyvek között van Kemény 3, idegen nyelven is megjelent müve. A közlemények egy része külföldi szaklapokban is megjelent. A gondosan összeállított bibliográfia ékes bizonyítéka a Központi Stomatológiai Intézet sokirányú tudományos tevékenységének. Boros Sándor : Fogászati Pathológia. Medicina Könyvkiadó, Budapest 1961. 226 oldal 257 ábrával ; ára 46 Ft. Megfelelő biológiai és pathológiai alap nélkül az orvos és így a fogorvos működése erősen empirikus — receptszerű — lesz és a tudatosságot nélkülözi. A fogászatban régóta nélkülöztünk olyan összefoglaló munkát magyar nyelven, mely anélkül, hogy túlságosan a részletekbe menne, a fogorvosnak tevékenységét mintegy elvileg irányítsa. Az általános orvosból fogorvos-szakorvossá magát átképző orvos is erősen érezte azt, hogy pathológiai tanulmányai alkalmából a szájüreg speciális folyamataiból csak keveset kapott, mennyire inkább áll ez a fogorvosra. Miként a szerző előszavában igen helyesen mondja ,,e speciális pathológiai ismeretek. . . elengedhetetlen gyakorlati fontosságúak a leendő fogorvos számára, s éppen ezek rendszeres tárgyalása a fogászati pathológia tárgya”. Hozzátehetném még azt is, hogy a fogászat nagy részében viszonylag igen kis méretekben — csaknem mikroméretekben — történnek a beavatkozások. Ennek megfelelően az elváltozások is gyakran szűk, kis helyen zajlanak. Ezeknek közelebbhozása már mikroszkópos nagyítást kíván. Innen az a most már több évtizedes gyakorlat, hogy a fogorvosképzésnél mikroszkópos biológiára, szövettanra és pathológiára minden jó fogászati iskolában nagy gondot fordítanak. Ezáltal a biológiás történés iránti érzék a tanulóban igen nagy mértékben fejleszthető, ami viszont gyakorlati terápiás érzékét növeli és helyesebb ítélőképességét fejleszti. Boros Sándor könyvében ezt a célt kívánja elérni és én azt hiszem,' igen nagy mértékben el is érte. Könyvében éppen ezért nem a tisztázatlan, vagy vitás kérdéseket hozza előtérbe, hanem a kialakultnak vagy közfelfogásnak tekinthető álláspontot. Persze itt-ott múlhatatlanul belekerülnek talán egyes olyan megállapítások, melyek vitathatók, de nem lényegbevágóak. így pl. A „véletlenül sérült pulpa” (81. oldal) alcímnél azt írja, hogy „a sérült pulpa feltétlenül szakszerű gyökérkezelésre szorul” amit azt hiszem célszerűbb lett volna a „gyökér” szűkító-értelmező elhagyásával fogalmazni. Beosztása, tárgyalási modora a könyvnek csak dicsérhető : a fejezetek célszerűen követik a klinikumban is kialakult beosztást. A fogazat rendellenességeit — melyben az orthodontiás rendellenességek is szerepelnek — követik a fogcaries és annak következményes elváltozásai : tulajdonképpen a fogászat gerince. A fogszuvasodás lokális morfológiai képe mellett igen szépen foglalja szintézisbe az újabb biokémiai és physiológiai stb. kutatások eredményeit. Általában dicsérnem és kiemelnem kell Boros mértéktartását és a fényekhez való ragaszkodását. Ez a hatása az olvasókra is csak előnyös lesz. A fogbél pathológiájának hazánkban nagy hagyománya van, hiszen Árkövyre és Rothmanra nyúlik vissza. Kétségtelen, hogy a morphológiai kép, amit Boros nyújt teljesen megfelelő, pathophysiológiai magyarázata és így diagnosztikája a pulpitisnek viszont még sok kérdőjelt zár magába. Nem hiába mondja óvatosan Boros is (81. old.), hogy „mai ismereteink szerint”. Jó lett volna a pulpa-reakciókat (pulpareakciók különböző tömőanyagokra és gyógyszerekre stb.) éppen didaktikus fontosságuk miatt bővebben tárgyalni. Az állcsontok és a környező lágyrészek gyulladása c. fejezet is egyik erőssége a munkának, mely a fogorvos szempontjából is fontos és súlyponti kérdés. A tapasztalt klinikus megfigyeléseit itt is lépten-nyomon megtaláljuk. További kiemelendő fejezeteknek tartom a sebgyógyulásról és a nyálmirigy, valamint szájüregi daganatokról szólókat. A szájbetegségek pathológiáját (valamint részben a parodontális folyamatok pathológiáját) Boros azért nem tárgyalja, mert az a magyar szakirodalomban nem régiben Sugár László Szájbetegségek c. könyvében elég bőven és jól lett ismertetve.
