Fogorvosi szemle, 1962 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
ÁLLCSONTCY STÁK 15 Közlemény a Lipcsei Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti Klinikájáról (Igazgató : prof. Bethmann Wolfgang dr. egyetemi tanár) és a Miskolci Megyei Semmelweis Kórház (Igazgató: Kende István dr.) Szájsebészeti osztályáról (Főorvos : Ivánkievicz Dénes dr.) Adatok a solitarius, traumás aetiologiájú álfcsontcysták és a velük rokon megbetegedések pathogenesiséhez és klinikumához írta : KÖRNER MANFRED dr. és IVÁNKIEVICZ DÉNES dr. I. rész. A cystás megbetegedések az állcsontok területén valamint a száj üreg lágy részein, speciálisán a szájfenéken, régtől fogva azokhoz a betegségekhez tartoznak, melyeket mind a klinikusok, mind a pathologusok egyformán különös érdeklődéssel kísérnek. Az a tény, hogy az állcsontok és a száj üreg kétségtelenül a cystás megbetegedések leggyakrabban előforduló területéhez számítódnak, s ha még emellett az aetiopathologiai tényezők sokféleségét is figyelembe vesszük, akkor a differenciáldiagnózisra különösen súlyt kell helyeznünk, mert a therapiás beavatkozások és következmények legmesszebbmenően a jól megalapozott diagnózistól függnek. Ezek figyelembevételével a solitárius, traumás aetiologiájú állcsontcysták és a velük rokon megbetegedések klinikumát célszerűnek látszik a pathogenesis megtárgyalásával kezdeni, annál is inkább, mert az állcsontok területén fellépő cystaképződésnek ez a különleges formája a szájsebészeti irodalomban kevés kivétellel csak egyes megfigyelések ismertetésére szorítkozik, s a betegség aetiológiájára és pathologiájára vonatkozó álláspont sem mondható egységesnek. Az állcsontterületi cystás megbetegedések gyakoriságának oka az arckoponya csontjainak és lágyrészeinek komplikált fejlődési folyamataiban előálló differenciálódási zavarokban keresendők (branchiogen cysták, nasopalatinalis cysták, a ductus thyreoglossus cystái, vagy nyelvcysták, stb.), s ez mindenek előtt megmagyarázza az ún. dysontogenetikus cysták csoportjának a keletkezési lehetőségeit. Az igazi cystákra jellemzők, hogy tokjuk van hámbéléssel, s ez fontos megkülönböztető jel a solitarius traumás aetiologiájú csontcystákkal szemben. Hogy a solitarius traumás aetiologiájú csontcystákat hova soroljuk a cysták osztályozásánál, nehéz állást foglalni, mert neves szerzők : Bland Sutton, Joy, Churchill, Bernier, Rebel, Schneider, L. Winter stb. álláspontja sem azonos. A cysták osztályozása Thoma véleménye szerint aetiopathologikus analízis alapján történhetik a legjobban. A Robinson—Thoma-féle cystaosztályozás a solitarius traumás eredetű csontcystát a beosztás az első csoportjába sorolja. (Simple bone cyst. Haemorrhagic extravasation cyst.) Ha a solitarius traumás aetiologiájú csontcysták pathogenesisét vizsgáljuk, a szakirodalomban feltétlen vissza kell mennünk 1910-ig. Eisélberg prof. vezetése alatt álló Bécsi I. sz. Egyetemi Sebészeti Klinikáról Haberer közöl elsőnek és részletesen cikket a csontcystákról ; Zur Frage der Knochenzysten. (Arch. f. kiin. Chir. 1910, 17.) E közleményben leírja, hogy egy 31 éves nőnek solitarius cysta következtében eltört a felkarcsontja, s mivel konzervatív kezeléssel semmi eredmény nem volt várható, a humerus prox, részt el kellett távolítani. (1. ábra). Haberer a praeparatumot a következőképpen írja le : A fölfűrészelt praeparatámon felismerjük a csontanyagnak egy kicsit puha, a külső tokig
