Fogorvosi szemle, 1962 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
16 KÖRNER DR ÉS IVANKIEVICZ DR. végbemenő rareficatióját, felritkulását, amely csak a humerusfej környékén sűrűbb, tömöttebb. Ilyen módon egy egészen mélyen a humerusfőbe folytatódó, nagy üreg határolódik körül. Ez a cystás üreg zavaros, barna folyadékkal volt megtöltve. A praeparatum különböző részeit hisztologiai vizsgálatnak vetették alá, de mind tökéletesen egységes képet mutattak. Ezen cystának hisztologiai lelete, melynek Sternberg prof. volt a véleményezője oly nagy jelentőségű, hogy közölnünk kell. A porcos burok szokásos sűrűségű és semmi változást nem mutat. Alatta a csontban a csontgerendák keskenyek, ritkábbak, melyek nagyon tág velőüreget fognak közre. A csontgerendák a centrumban mésztartalmú, jóállapotban levő csonttestecskékkel bíró, a perifériás részen meglehetősen széles, mésznélküli szegélyű csontocskákból állanak. A csontvelő sejtekben gazdag, a véredények nagyon szélesek, tágak és feszesen duzzadtan teltek, helyenként még kisebb és nagyobb vérzések láthatók. Lefelé a humerusfőnek a szárba való átmeneténél a sejtekben dús velő már nem mutatható ki. A velőüregek többnyire egészen tele vannak erős, feszes, velőben meglehetősen szegény, fibrosus rostos szövettel, mely mindenütt át van szőve tág üregekkel, s akad egy nagyobb vérömleny is. A csontgerendák nagyon különbözők. Egyesek meglehetősen szélesek, egyformán arányosak, szép számmal tartalmaznak csonttestecskéket és felületükön nagy formátlan sejteknek, osteoblastoknak egy összefüggő sorával vannak körülvéve. Főként a humerus distalis részeiben a leírt feszes osteoid szövetben egymagvú sejteknek kisebb nagyobb fészkei is találhatók. A sejtek aranysárga pigmenttel sűrűn teltek, úgyhogy a sejtmag sokszor nem is látható. A cystafal histologiai vizsgálata a csonton elváltozást mutat ; nevezetesen és pedig túlnyomóan a humeruszszáron egy nagyon messzemenő leépítődést, amely a csontgerendák erős megvékonyulásában nyilvánul meg. 1. ábra A humerusfőn csak csekélyebb csontleépítődés látható. A velőüregek a csont perifériáján nagyon tágak és sejtekben gazdagok, helyenként velővel teltek, nagyobbrészt azonban nyers fibrosus osteoid szövettel bevontak. Ebben előfordulnak széles tág véredények, vérzések, valamint pigmentté rtalmú sejtek. A cysta belső burkát feszes fibrosus szövet képezi. Ezen histologiai lelet sajátossága alapján már Haberer nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy a traumás csontcystáknál és a velük rokon kórképeknél, valamint ezekhez szorosan fűződőén az ún. centrális granulonáknál teljesen hiányoznak az óriássejtes gócok, vagy egy tumorra emlékeztető szövettani kép. A közölt histologiai lelet nagyjából megfelel a fibrosus ostitis eseteiben talált elváltozásnak. A sok frissebb és régibb vérzés pedig támpontot nyújt a cystaképződés genesiséhez. Közel áll az értelmezés ahhoz, hogy ezeken a vérzéseken és colliquation keresztül az osteoid szövet lassanként szétrombolódik és üreg keletkezik. Haberer mikor hiányolja az óriás sejtek nagyobb számú előfordulását, egyúttal elismeri azok alárendelt szerepét a pathologiai jelenségben. A nagyobb számban előforduló újabb és régibb vérzést veszi a cysta keletkezésének támpontjául. Ezen vélemény mindenek előtt az áll
