Fogorvosi szemle, 1962 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
8 BAKACS TIBOR DR. A leukoplakia szövettani értékelése a rák-prevenció szempontjából* Irta: BAKÁCS TIBOR dr. A rákhalandóság emelkedése a kultúrnépek között világjelenség. Ezen belül, — főleg a városlakóknál — feltűnő és jellemző egyes rákféleségek okozta halálozások számának erőteljes emelkedése, pl. a tüdőtumoroké. A rákhalálozásnak — ebben a városi jellegű emelkedésében, a környezeti urbanizációs, denaturáló tényezőknek — kell valamilyen szerepüknek lenniük, — még akkor is, — ha tudjuk, hogy ebbe erősen belejátszik a kultúrnépek átlagos életkorának emelkedése, tehát a rákos életkor megélése is. Az urbanizált környezetben ugyanis — rendre megtaláljuk ezeket az új — a nagyvárosi életből és munkából fakadó rákkeltő anyagokat. így közismerten ilyenek : a városi levegőben mind nagyobb concentrációban megjelenő carcinogen égéstermékek (kátrányszármazékok), .egyes munkafolyamatoknál használt onkogen festék-anyagok (anilin festékek) stb. Napjainkban, az. onkogennek ismert kémiai anyagok száma meghaladja már az 500-at. Ezek behatásuk helyén — bizonyos idő elteltével — először potenciálisan praecancerosus, majd rövid manifest praecancerosus fázis közbeiktatásával (ez a fázis lényegében már cc in situ) átmennek az érintett hámfelület rosszindulatú elfajulásába. A chronikus onkogen ingerek, a laphámra hatva — tehát a száj üregben is — ott először leukoplákiáxmk nevezett potenciálisan praecancerosus szöveti hámelváltozást okoznak, majd ez fajul el az eseteknek egyes szerzők szerint kb. 7—-8%-ában, más szerzők szerint 3—4%-ában carcinomásan. A leukoplákiás hám-elfajulás — potenciálisan praecancerosus jellege —ma már világirodalmilag elfogadott tény. A vita csak akörül folyik, — és ez mindmáig nincs egyértelműen eldöntve és lezárva — hogy a leukoplákiáknak: várhatóan hány %-a válik később valóban tumoros jellegűvé és hogy a leukoplákiák közül milyen és mely klinikai megjelenési formák azok, amelyek majd rosszindulatúan el fognak fajulni. Ezzel a kérdéssel — a száj üreg vonatkozásában — már magam is több előadás, illetve dolgozat keretén belül foglalkoztam. Jelen előadásomban az idolsó, 1958-as összefoglalás óta feldolgozott anyagot helyezem elemzésem tengelyébe, főleg abból a szempontból, hogy az újabb anyagban észlelhető-e signifikans változás: döntően a kórképek szerinti összetételben és ha igen, az milyen tendenciákat mutat és milyen következtetések vonhatók mindebből lel Lássuk — ezek előrebocsátása után — mindezt a számok tükrében. 1. Az elmúlt években feldolgozott több, mint 1700 biopsiás szájüregi anyag belső megoszlása : lényeges változást mutat az elmúlt két évben, az ezelőtt elemzettekhez képest. Az 1. ábrából és táblázatból ugyanis kitűnik, hogy amíg az 1953—58-ban észlelt szájüregi biopsiás anyagból, praecancerosusnak az anyag /%-a. és leukoplákiásnak, tehát csakp otenciálisan praecancerosusnak az anyag 16,8%-a volt mondható, addig az 1959—60-as években vizsgált anyagok közt — ez az arány romlott — nőtt: 'praecancerosus volt: 3,9%, és leukoplakia: 27,9%. Az emelkedés tehát tetemes! * Előadás az V. onkológiai kongresszuson 1961. V. 20-án
