Fogorvosi szemle, 1961 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1961-03-01 / 3. szám

KÍSÉRLETES LEUKOPENIÄK

75

5—15 percen belül súlyos leukopeniát váltott ki. Egy-két óra múlva a leukopeniát egyre fokozódó leukocitózis váltotta fel.

Előző közleményünk adatai alapján a leukopenia már 5 perc alatt maximálisan kifejlődik. A jelenlegi vizsgálataink szerint a fehérvérsejtszám általában a 2—4. órában is alacsony, a leukocitózis nagyrészt ezt követően alakul ki s 24 óra múlva is jelentős.

Kísérletes leukopeniát és leukocitozist számos anyaggal idéztek elő. így tussal (19, 22) kolloid ezüsttel (19) vassal (19, 32), glikogénnél (3, 4, 9, 2Í, 26, 27), keményítővel (26), dextránnal (4, 11), acaciaval (4, 11, 29), tragacanthaval (29), gumiarabicummal (19, 26), baktérium-lipopoliszaharidokkal (31), baktériumproteinekkel (20), peptonnal (6, 25), kazeinnel (20), zselatinnal (29), tuberkulinnal (20), nukleinsavval (29), haemoglobinnal (23), fibrinogénnel (29), fajidegen savóval (19), szövetkivonattal (6), tripánkékkel (5), baktérium szuszpenzióval (5, 6, 20) és fehérvérsejt szuszpenzióval (5, 30).

Ami a leukopeniák és leukocitozisok mechanizmusát illeti Staub és Hueper (9, 27) említést tesznek, hogy a makromolekulák haematológiai hatás kifejtésére képesek. Staub (26) feltevése szerint a leukopenia oka, hogy a bevitt anyagokat a leukociták adsorbeálják, fagocitálják, a mozgásképességüket elvesztik és a tüdőerekbe sodródnak. Vejlens (29) szerint a bevitt anyagok hatására a vér fiziko-kémiai állapota megváltozik s a fehérvérsejtek a praekapillarisokhoz tapadnak.

Kertai (10) szerint az általa bevitt anyagok hatására nyúlban leukopeniát majd leukocitozist okozó anyagok mobilizálódnak. E feltevése azon kísérlet alapján alakult ki, hogy a leukopenia mélypontján, valamint a leukocitózis tetőpontján levett savó ép nyulaknak fecskendezve ugyancsak leukopeniát illetve leukocitozist okoz. Megjegyzendő, hogy homolog nyúlsavó befecskendezés a quantitativ és qualitativ vérképben nem eredményezett elváltozást.

Felvetődik a kérdés, hogy vajon a leukopeniát és a leukocitozist okozó anyagot nem a befecskendezett anyag tartalmazza-e ?

Saját vizgálataink kapcsán az i. v. bevitt emberi nyálat és savót a már előzőekben ismertetett kezeléseknek tettük ki. A számos kezelésféleség dacára a kénsav-salétromsavas kezelést kivéve, az i. v. beadott nem leukaemiás egyén hígított szűrt nyála és vérsavója kezdeti leukopeniát, majd leukocitozist okoz.

Tekintve, hogy a beadott nyál és vérsavó szénhidrátbontó-enzimtartalma a különböző behatások eredményeként teljesen eltűnt, a nyúlvér szénhidrátbontóenzim szintje pedig az i. v. kezelésre lényegében nem változott, arra utal, hogy az i. v. bevitt anyag és a vér enzimtartalma, valamint a leukopenia létrejötte között oki kapcsolat nincsen.

Az a tény, hogy a nyál, teljes vér és a savó leukopeniát, majd leukocitozist okozó hatását Seitz-szűrőn történő szűréssel, fehérjementesítéssel, 56, és 120 C°-on történő hőkezeléssel, aether kirázással, mucinmentesítéssel, és a poliszaharidák kiválasztásával valamint erjesztéssel, hónapokig történő állással megszüntetni nem tudtuk, úgy látszik kizárja annak lehetőségét, hogy a leukopenia okáért valamilyen bevitt lipoid, szénhidrát vagy fehérje természetű anyag volna a felelős.

Vizsgálataink Kertai (10) észlelését látszanak alátámasztani, mely szerint bizonyos anyagok adagolásakor leukopeniát, majd leukocitozist okozó anyagok mobilizólódhatnak. Meg kell jegyeznünk, hogy a fehérvérsejt számot befolyásoló anyagok létezését már többen feltételezték (1, 2, 8, 13, 15, 16, 17, 18, 24, 28,' 31).