Fogorvosi szemle, 1961 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1961-03-01 / 3. szám
76 PETHES DR.—KUTHY DR.—SAJTOS—LUSZTIG DR. Mivel a nyál kénsav-salétromsavas roncsolásra hatását elveszti, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a leukopeniát majd leukocitozist okozó anyagok mobilizálásához bizonyos tényezőre vagy faktorra van szükség, amely a kénsav-salétromsavas kezelésre elpusztul. További vizsgálataink alapján fel kell tételeznünk, hogy ez a faktor leukaemiás egyének nyálából és véréből hiányzik, amennyiben a leukaemias egyének szűrt nyála és vérsavója az i. v. kezelt nyulakban leukopeniához nem vezetett, sőt egyes esetekben fehérvérsejtszám-emelkedést eredményezett. Hasonló eredményhez jutottunk, ha leukaemiás betegek nyálát előzetesen erőteljes hőkezelésnek tettük ki. Mindezen megfigyelésünk csak részben van összhangban Kerlai (10) azon állításával, mely szerint a nyulakon előidézett leukopenia, s az ezt követő leukocitozis a bevitt anyag kolloidális tulajdonságával vagy szuszpenziós voltával magyarázható. Az általunk használt kísérleti anyagok kétségkívül a kolloid oldatok csoportjába tartoznak. Az alkalmazott kezelések egyrésze az emberi nyál kolloidális tulajdonságait megszünteti, a nyál azonban leukopeniát okozó hatását nem vesztette el. Az a tény, hogy leukaemiás egyének nyála leukopeniát nem okoz, amellett szól, hogy a beadott anyag leukopeniát okozó hatása nem a kolloidális tulajdonságtól függ. Megjegyezni kívánjuk, hogy a leukaemiás betegek nyálának és vérsavójának leukocitozist okozó' hatását nem tartjuk specificusnak, amennyiben a kénsavas-salétromsavval előkezelt egészséges emberek nyála az esetek egyrészében ugyancsak leukocitozist okozott, anélkül, hogy megelőzően leukopenia keletkezett volna. Gottsegen (7) Pyreferinnel kezelt, leukocitozisos nyúl savóját kontroll nyulakba fecskendezve fehérvérsejtszám szaporulatot hozott létre. Miéscher (14) és munkatársai szerint endogen histamin vagy heparin mobilizáció a leukopenia oka nem lehet. Ugyanezt bizonyítják Kertai (10) vizsgálatai is, amennyiben phenergánnal a fehérvérsejt változásait kivédeni nem tudta. Az irodalmi adatok, valamint saját vizsgálataink azt bizonyítják, hogy leukopenia, majd leukocitozis előidézésére csak bizonyos anyagok képesek. Az anyagoknak ezen tulajdonsága csak erőteljes roncsolással szüntethető meg. Feltevésünk, hogy ezen anyagok vagy bizonyos tulajdonsággal rendelkeznek, vagy valamilyen faktort tartalmaznak, melyek hőre és különböző kémiai behatásokra igen rezistensek, s nyulakban i. v. adagoláskor leukopeniát, majd leukocitozist okozó ágensek felszabadulására vezetnek. összefoglalás A szerzők egészséges nyulakon i. v. adott különbözőképpen kezelt nyál]ah teljes vérrel és vérsavóval leukopeniát, majd leukocitozist idéztek elő. A beadott vizsgálati anyag ezen hatását igen nehezen, csak kénsav-salétromsavas roncsolásra vesztette el. Leukaemiás egyének nyála és vérsavója az i. v. kezelt nyulakban leukopeniához nem vezetett, sőt egyes esetekben a fehérvérsejtszám emelkedését eredményezte. A szerzők feltevése szerint csak azon anyagok képesek a fehérvérsejtszám csökkenéséhez vezetni, melyek bizonyos tulajdonsággal rendelkeznek, vagy valamilyen faktort tartalmaznak. Ennek közelebbi természete nem ismert, s a szerzők megállapítása szerint a különböző behatásokkal szemben igen rezistens. A leukaemiás egyének nyála és vérsavója ily tulajonságokkal nem rendelkezik.
