Fogorvosi szemle, 1961 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1961-02-01 / 2. szám
52 HETESSY GYÖRGYNÉ DR. Röviden vázolva a beszéd mechanizmusát azt találjuk, hogy nyugalmi helyzetben az orrüreg, a szájüreg, a gége- és a nyelőcső nyitva vannak. Beszéd közben azonban a felső garatzáró izom (m. constr. pharyngis) összehúzódik, előboltosul az ún. Passavant-féle dudor, összehúzódik a lágyszájpad is (m, levator veli palat.) és felemelve az uvulát, lazán lezárja az orr-garatüreget. Az uvulánál a hangmodulációnak megfelelően kisebb rés marad. így a hang úgy jön létre, hogy a tüdőből kiáramló levegő a gégefőben — a hangszalagok alatti térben — összesűrüsödik, és amikor elegendő a nyomás, a zárt állásban levő hangszalagokat megnyitja és tovább áramlik a száj-, illetve az orrüreg felé. A hangszalagok ezután záródnak, amíg nem lesz újra elég nyomás, hogy a légoszlop kinyissa a hangszalagokat. Ezen rithmikus sinus hullámok, melyek a levegő sűrűsödése és ritkulása folytán jönnek létre, hozzák rezgésbe a hangszalagokat. Majd a garat-száj-orr és a melléküregek rezonanciája folytán, egyéb módosulásokkal kapjuk a különböző színezetű hangokat, illetve hangzókat. A hangzók kétfélék : magánhangzók és mássalhangzók. A magánhangzókat nyitott szájjal ejtjük, a toldalékcső hosszúsági és szélességi alakváltozásaival ; a mássalhangzóknál pedig a levegő útjába, a szájüreg különböző részein akadályokat állítunk. Attól függően, hogy ez a szakaszos elzárás a szájüreg melyik részénél jön létre, beszélünk : ajak-, fog-, szájpadi-, torok- és orrhangzókról. Az ajakhangzók : b, p, m ; a foghangzók : f, v, d, t, s ; a száj-padi hangzók: r, j, 1; a torokhangzók : k, g ; az orrhangzók : n, ny. Ilyen sorrendben haladva, mintegy kívülről befelé, az egyes beszédzavarok egészen érthetővé válnak, hiszen okait az ajak, fogak, orcák, lágy- és keményszájpad és az állcsont rendellenességei alkotják. Ezeket soroljuk az ún. mechanikai dislaliák csoportjába. Az ajkak elváltozásai okozta zavar: a distalia labialis. Oka : veleszületett ajakhasadék, nyúlajk, az ajkakat érő különböző sérülések, égések. Ide sorolhatjuk még a VII. agyideg, a nervus facialis bénulását, amely gyermekkorban fertőző betegségek utókövetkezménye lehet, vagy középfül-gennyedés, illetve sziklacsontot érintő törés kísérő tünete. Származhat sérülésből (szúrt és roncsolt sebek) és műtét után (parotis tumor, állcsont resectio stb.). Tekintettel arra, hogy a n. facialis látja el az összes mimikái izmokat mozgató rostokkal, tartós bénulás esetén, még ha myoplasztikával gyógyítani próbálják is, beszédzavarokkal mindig számolnunk kell. Ezekben az esetekben is a fonetikai gyakorlat nagy jelentőségű. A veleszületett ajakhasadékok aszerint, hogy az orrüregen közlekednek vagy nem : komplettek, illetve inkomplettek. Gyógyításuk műtét, amely ma már nem jár veszéllyel. Axhausen statisztikája szerint, 600 ajakplasztikára egy exitus jut. A műtét elvégzése minél fiatalabb életkorban kívánatos, lehetőleg a csecsemő 4—8 hetes korában. Ezzel mire a gyermek a hangzókat megtanulja kialakítani, megfelelő helyen és módon történik a beidegzés. Meg kell emlékeznünk a nyelv fejlődési rendellenességeit és sérüléseit kísérő beszédhibákról, amelyeknél szintén a fonetikai gyakorlat jelentőségét kell kihangsúlyoznunk. A fogak elváltozásai által támadt beszédzavar : a distalia dentalis. Ennek létrehozó okait Schräpler a következőképpen osztályozza : 1. egyes fogak defektusai (caries) ; 2. több fog hiánya; 3. egyes fogak vagy fogcsoportok hibás állása ; 4. az egész fogsor hibás állása.
