Fogorvosi szemle, 1961 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1961-02-01 / 2. szám

46 HORVÁTH L. DR. ÉS REHÁK R. DR. legyőzni. A szemfog buccalis irányú elmozdítására lingualis ívet alkalmaz­tunk, megfelelő segédrugóval. Egy éven át a segédrugót havonta egyszer 100 g erőre aktiváltuk. A páciens a ferdesíkot minden éjjel sőt gyakran napközben is szorgalmasan hordta. Minden igyekezetünk hiábavalónak bizonyult. Ezért elhatároztuk, hogy az alveolus facialis falát meggyengítve fogjuk a kérdéses szemfogat a műtét után orthodontiai készülékkel a helyére vinni. Mielőtt az általunk kidolgozott műtéti eljárást, — amely természetesen általános ér­vényű — részletesen ismertetnők, meg­vizsgáljuk a lágyrészeknek, ill. a csont­szövetnek szerepét a recidiva előidézé­sében. A lágyrészek szerepe A lágyrészek szerepére legutóbb Thompson mutatott rá. Szerinte a gyö­kérhártya és a foginy részben feszes, részben laza kötőszöveti rostjai ugyan rugalmatlan kollagén fibrillumok, minthogy azonban hullámos lefutásúak spirálrugós mechanizmushoz hasonlíthatók. Ha vékony, rugalmatlan drótot spirálrugóvá tekercselünk, meglehetősen nagy erőt kell kifejtenünk, hogy maradandó deformációt hozzunk létre. A kötőszöveti rostok kanyargós lefutása révén, az orthodontiai erőbehatás megszűnte után recidiva lép fel. Thompson ezt a feltevést majomkísérletekkel igazolta. Negyven majom (macacus rhesus) egyik metszőfogát eltávolította. A szomszédos fogakra karikákat készített, amelyek rugós szerkezetet hordtak. A rugókat háromhetenként meghúzva elérte, hogy 16—24 hét alatt a kérdéses fogak egymással érintkezésbe kerül­tek. Ekkor az állatok egy részénél szabályszerű gingivektomiát végzett, másik részénél kontroll céljából ezt nem tette meg. A 12 gingivektomizált majom közül kettőnél, 21 hét megfigyelési idő után, az elmozdított fogak még érintkezésben voltak, a többinél a távolság 8—14%-ban kiújult. A gingi­­vektomia nélkül hagyott állatoknál 28—82%-ot tett ki. Ezek a kísérletek kétségkívül bebizonyították, hogy a kötőszöveti rostok bűnösek a recidiva előidézésében. Thompson szerint különösen mesialis vagy distalis irányban elmozdított fogak esetén (pl. felső metszők közötti diastema megszüntetése után) lehet a recidivát gingivektomiával megakadályozni. A csontszövet szerepe A csontban fellépő ellenállások legyőzésére és így orthodontiailag elmoz­dított fogak végleges rögzítésére Skogsborg septotomiát, Bichlmayr pedig ékalakú kimetszéseket ajánlott. Ezen beavatkozások révén a Walkhoff által feltételezett, a csontszövetben még hosszú időn keresztül fennmaradó feszü­lések nagymértékben csökkenthetők, esetleg teljesen megszüntethetők. Ezek a szájsebészeti műtétek azonban gyakran kellemetlen szövődményekkel (pl. elgennyedő haematomák, abscessusok stb.) jártak, amelyeket az antibio­tikumok felfedezése előtt sokszor csak nagyon nehezen lehetett leküzdeni. Ezért néhány kísérlet után akkoriban abbahagytuk őket. Újabban azonban a lágyrészekben valamint a csontszövetben fellépő reakcióerőknek (ellenállá­soknak) recidivát előidéző hatását műtéti eljárással igyekeztünk meggátolni. 1. ábra. Húszéves leány palatinalisan fekvő felső szemfoga.

Next

/
Oldalképek
Tartalom