Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1960-03-01 / 3. szám
TEJFOGAK GYŰRŰS TÖMÉSE 69 sen a tejőrlők — cariese esetében a pulpa olymértékű visszahúzódása, illetőleg secunder dentinképződés, mint amit néha a gyermekek első maradó nagyőrlőjén tapasztalhatunk : nem, vagy csak ritkán szokott bekövetkezni. A tej őrlők cariesokozta pulpa megbetegedésének jellege a gyermek korának függvénye. Tapasztalataink szerint a gyermek 3—8 éves koráig, mikor még a tejfog gyökerek legalább is túlnyomó részben megvannak, — a tejfogak caries okozta pulpitise, periostitise heves tüneteket okoz. A későbbi életkorban a caries következményeinek hevessége fokozatosan csökken. így 1—2 évvel a spontán fogváltás előtt — tapasztalataink szerint — a pulpa megnyílása, fertőződése már nem okoz heves tüneteket. Valószínűleg a tünetek ily megváltozásának oka egyrészt a keskeny gyökércsatorna és a zárt pulpakamra, másrészt a Tomes-resorptiós szervvel, széles összefüggésben lévő, — nyitott „pulpa” közti essenciális különbségében rejlik. Erre vonatkozóan a következő jellemző tapasztalatunkat említem meg : a spontán kihullott tejőrlőket megvizsgálva gyakran észleljük, hogy a tejfogon régebben készített tömés a pulpaüreg felé áttünő, sőt gyakran nem is határolja azt el dentin. Ilyenkor a tömés szinte a pulpaüregbe ér, mégis a gyökerek resorptiója teljesen az élő fognál tapasztalt módon zajlott le. Ilyen fognak, — a tömés elkészítésekor, — kétségtelenül jelentősen kisebb pulpakamrája volt és a tömés körüli fertőzött dentinréteg alatt volt még kielégítő ép dentin is. A tejfog spontán resorptiója folyamán nemcsak a gyökér, hanem a pulpa felől az egész pulpáris felszín is resorbeálódik. Ebben az időben a pulpa helyén lévő szerv szempontjából már közönbös, hogy a resorptió előrehaladtával, — a nyilván nem steril tömés körüli részlet, — széles, nyílt összeköttetésbe kerül a „pulpaüreggel”. Azt is tapasztalhatjuk, hogy a tejfog pulpája bizonyos mértékben jobban tűri szuvas dentin közellétét, mint a maradó fog pulpája és aránytalanul gyakrabban marad élő az olyan tejfog (ellentéttel a maradófoggal), melynél a szuvas dentinréteg egészen a pulpáig ér. Ez utóbbi tapasztalat következtében a kellő módon csirtalanított szuvas dentinréteg meghagyása a cavitásban megengedett, sőt többször előnyös is, mert az „indirekt-pulpasapkázás” tapasztalatunk szerint kedvezőbb eredményt ad, amellett, hogy lényegesen kevesebb munkát is igényel mint a tejfog „gyökérkezelése” (vitalamputatio). Tudjuk, hogy tejfogakon kellő retentiót is biztosító approximalis tömést — a pulpa épségbentartása mellett — meglehetősen nehéz készíteni. Mély caries esetében, — ha a cavitást nem szabályosan készítjük elő, — a benthagyott szuvas dentinréteget nehéz tartósan elzárni ; legtöbbször nem időálló az elzárás, ezért a caries progrediálása következtében gyakori a balsiker. Ezek előrebocsátása után ismertetjük a tejmolarisolc approximális carieseinek gyűrűs töméssel való ellátását: Borító koronát készítő fogorvos és fogszabályozási gyűrűt alkalmazó orthodontus gyakorlatában előfordul, hogy mérsékelt mélységű approximális cavitás esetén ,— excaválás és esetleg approximális elcsiszolás után, — retentio biztosítása nélkül, a fogmű beragasztásakor használt cementtel a cavitást is megtömi ; ilyenkor az abroncsszerüen körülölelő fém tartja helyén a tömést. Ismeretes, — hazai és külföldi szerzők is több ízben közölték, — hogy „öncélú” borító korona alkalmazásával „konzerválják” bizonyos esetekben a tej őrlőket és ezek a fog természetes kihullásáig jól funkcionálnak. A „gyűrűs-tömésekkel” is gyakran találkozhatunk a szakirodalomban, mégis ezen eljárás a gyakorlatban széles körben : nem, vagy csak alig terjedt el. Miután ezen „tejfog-konzerváló eljárás” bizonyos módosítások és tökéletesí
