Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1960-03-01 / 3. szám
68 SZENTHE ISTVÁN DR. Közlemény a Budapesti Fővárosi Tanács Központi Fogszabályozó Rendelő és Továbbképző Intézetéből (igazgató : Czappán Elemér dr.) A tejfogak approximalis cariesének gyűrűs tömése* Irta: SZENTHE ISTVÁN dr. A jelenleg érvényben lévő iskolafogorvosi „utasítás” szerint hazánkban a gyermekek iskolafogorvosi ellátásában az orvos munkája hangsúlyozottan a maradó fogak konzerválására irányúi. Nem vitás, hogy lakosságunk cariesfrequentiája és a rendelkezésre álló munkakapacitás figyelembe vételével ez az intézkedés nagyon is helytálló. Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljes mértékben mellőzendő a szuvas tejfogak megmentésére irányuló törekvés. Kívánatos, hogy a tej fogak megtartásának fontossága és jelentősége mindinkább a köztudatba kerüljön. Ehelyen, ezzel kapcsolatosan — a maradó fogazat szempontjából — csak két körülményt említünk meg : 1. A II. tej őrlő distoapproximalis cariese gyakori, ami kontakt-cariest hozhat létre az érintkező maradó fogon. Ez utóbbi zománca ilyenkor még nincs maturalizálódva, ezért a kontakt-caries létrejöttének lehetőségével mindig számolnunk kell. 2. a) A nagyságukban megkisebbedett (kariozus) vagy hiányzó tejőrlők nem töltik be „támaszzóna” szerepüket ; b) fájdalmas tejőrlők esetén elmarad a mandibula fejlődésére — rágás útján — ható inger. Ilyenkor tehát a maradó fogazat normális kialakulásának esélyei csökkennek. A gyakorlatban általában azt látjuk, hogy a tejmolarisok megmentése érdekében még annyi és olyan konzervatív beavatkozásokat sem végeznek el, amennyit a fennálló körülmények általában megengednének és megkövetelnének (iskolafogorvosi lehetőségek, a magángyakorlatban a szülők kívánsága). Ennek a gyakorlatnak, mely jól megalapozott tudományos felfogásunkkal élesen szemben áll, bizonyos fokban magyarázatául szolgál a fogorvosok egynémely észlelése. Mindnyájunk előtt ismeretes, hogy a tejfog mély approximális szuvasodását nagyobb fúróval — messze az ép dentinig — feltárni, majd kellő retentio biztosítása mellett amalgámmal megtömni, a legtöbbször bizonytalan eredményt adó eljárás. Ha a gyermek, — különösen a magánbeteg — szülei, az ilyen kezelések jólismert és nagyszázalékban bekövetkező balsikere miatt bizalmukat vesztik, sőt néha szemrehányást is tesznek, úgy a fogorvos előtt is felvetődik az a probléma : érdemes-e a gyermek kezelésével kapcsolatosan türelmét, idejét igénybe venni azért, hogy végeredményben még orvosi tekintélyét is csorbítsa ? Mert gyakran azt tapasztaljuk, hogy a tejfog, amit nem kezelünk, nem tömünk, a legtöbbször hevesebb tünetek nélkül jut el a gangraenás állapotig, majd a fogroncs magára hagyva, — a kilökődés idejéig, — tünetmentesen megmarad. Nem vitás az sem, hogy a tejfogak nem mély cariesét (caries media) jó manualitással rendelkező, lelkiismeretes fogorvos, kifogástalan kontakt-ponttal kiképzett töméssel, vagy öntött töméssel (inlay) éppen olyan jó eredménnyel láthatja el, mint a maradó fogakat. Azonban mind az anatómiai viszonyok, mind a szuvasodás kórlefolyása nagy különbséget tesznek a tej- és a maradó-fogak caries ellátásának módja és lehetőségei között. A tejmolarisok approximalis dentin vastagsága csekély, így a gingivalis cavitásfal mérete csak ennek megfelelő lehet. A tejfogak — különö* Előadás Budapesten 1959. IX. 11—12. tartott Gyermekfogászati ankéton.
