Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1960-05-01 / 5. szám

ADHEZIV SZEREK

151

XX. kér. Tanács Szakorvosi Rendelő Intézete (Igazgató : Galcsik Boldizsár dr.)

Fogászati osztályáról (Főorvos: Puhr László dr.)

Néhány adheziv szer összehasonlító vizsgálata

Irta : CSILLAG ZOLTÄN dr.

A teljes lemezes fogpótlás statikai és dinamikai stabilitása alapvető feltétele használhatóságának ; lehet a fogpótlás esztétikailag kifogástalan, lehet az artikulációja pontos és kiegyensúlyozott, de ha a stabilitása nem megfelelő, akkor az nem használható. Az utóbbi évtizedekben a protetika a stabilitás fokozása területén jelentős haladást ért el, de azért a teljes lemezes fogpótlások — különösképpen az alsó protézis, — stabilitásának elérése bizonyos fokig nyitott kérdés, melyet mind a szakmai, mind a laikus közvélemény széles érdeklődése kísér.

Orvosi kötelességünk minden olyan eszközt és anyagot megvizsgálni és felhasználni, amely célszerűen elősegítheti a fogmű stabilitását, ha a kérdéses eszköz egyébként a ,,nil nocere” elvét nem sérti, azaz nincs kárára a betegnek. Ilyen anyagok — bizonyos körülmények közözött, — az adheziv szerek is. Fogorvosi közvéleményünk általában elveti a tapadást fokozó anyagok használatát, mondván, hogy ,,jó protézist kell csinálni és akkor nincs szükség ilyen anyagokra”. Ez a nézet addig teljesen helytálló, amíg olyan eset nem adódik, ahol — bármilyen okból, — пещ tudunk „jó protézist” csinálni. Ilyen esetben, nem lenne helyes eleve elvetni egy megfelelő adheziv anyagot, különösen nem, ilyen anyag ideiglenes használatát. Egyébként meggyőződésem, hogy az elutasító álláspont oka abban is kereshető, hogy fogorvosaink többsége adheziv szerként elsősorban a tragakanta port ismeri, amely — mint vizsgálataim is kimutatták, — valóban alkalmatlan a kívánt cél elérésére. Evvel szemben, külföldön, a tragakantánál sokkal hatásosabb készítményeket állítanak elő és azok használata, különösen a protézis gyorsabb megszokásának elérésére, elterjedt. Ilyen anyagok a Kukident paszta és por, a Dentofix por, Apollo por, Benzodent paszta, különböző hidrokortizonos paszták stb.

Vázoltak alapján megvizsgáltam néhány -—- számomra hozzáférhető —• anyag hatását az akrilátlemez száj nyálkahártyán való tapadására, továbbá — Pajor Sándor oki. vegyészmérnökkel való együttműködésben, — hazailag is könnyen gyártható adheziv szert készítettem.

Vizsgálataim módszerének kialakításánál arra törekedtem, hogy az anyagok tapadásának mértékét ne csak egyszerűen a betegek bemondása, vagy akár a protézist leemelni akaró újjam nyomása alapján, hanem valamely objektivebb módszerrel, lehetőleg méréssel ítéljem meg. Ez okból saját szájpadlásomra egy tükörfényesre polírozott akrilátlemezkét készítettem. A lemez szerkesztésénél minden retenciós adottságot gondosan elkerültem ; a lemez a fogakat legfeljebb 2 mm-re közelítette meg, széleinél (hátrafelé kb. a 6-osok közepét összekötő vonalig ér) semmiféle gravirozást nem alkalmaztam, tehát helybenmaradását csak a tapadás okozhatta. A lemezke oralis felszínének súlyponti tájára vékony kapocsdrótból kis horgokat alkalmaztam, melyekre fonálon lógó serpenyő volt akasztható.

Ha a lemezkét, serpenyő nélkül, enyhe nyomással a szájpadlásra tapasztottam,1 akkor az, nyugvó szájban, alapján jól ült. Evésnél, a nyelv, illetve a falat beleütközik a horgokba és a lemez 4—5. rágómozgásnál leesik, mivel a tapadás már nem elegendő a leválasztó erő ellensúlyozására. Nyugalomban levő nyelv mellett is leválik a lemezke, ha kortynyi vízzel csukott száj mellett, öblögető mozgást végeztem. Legkésőbb a második-harmadik ilyen mozgásnál