Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1960-03-01 / 3. szám

ODONTOMA

83

borító lágyrészek kontinuitása. Ezen az úton a sapiens nehéz áttöréséhez hasonlóan „pericoronaritis” és következményes periostitis keletkezett. Az utóbb említett szövődmény vitte betegünket orvoshoz. Hogy e szövődményt sem a nyilván szuvasán roncsolt (feltehetően második) tej őrlő extractiója, sem a keletkezett periostitis bőr felőli incisiója nem oldhatta meg, nyilvánvaló. Hogy a gyermek első klinikai ápolása idején nem ismertük fel az odontomát, annak a mulasztásnak írható a terhére, hogy a klinikailag jól magyarázható kórkép eredetének tisztázására nem készült rtg-kép. A fennálló száj szár miatt az intraoralis vizsgálat sem volt eléggé gondos, ui. fel kellett volna tűnni a moláris-tájon fennálló csontkemény, szabálytalan duzzanatnak.

Hogy odontomához — hosszabb latens fejlődési periódus után — periostitis társul, egyáltalán nem ritka jelenség ; Schmuziger szerint a legtöbb odontoma a dentitio difficilis képében jelentkezik (fájdalom, duzzanat, tályog-, esetleg phlegmoneképződés, általános kísérő jelenségek).

Az a körülmény, hogy jól képződött, teljesen elmeszesedett fogszöveteket tartalmaz az eltávolított képződmény, valamint az ellenoldali homolog foggal synchron „áttörése” egyaránt arra mutat, hogy fejlődési képessége legalábbis időben korlátozott. Ennek alapján azonban nem foglalhatunk állást blastomajellege ellen. Nézetünk szerint az észlelt odontoma másként nem képződhetett, mint a — valószínűleg M2 — fogcsíra rendellenes burjánzásából. Hogy „egyszerű” hyperpláziás, de helyszűke folytán aberráló burjánzás hozta létre a komplex képződményt, előttünk sokkalta valószínűtlenebbnek tűnik, mint az, hogy a fogcsíra szabálytalan tumorszerű növekedésének az eredménye.

Jóllehet esetünkben a képződmény jóindulatú voltához kétség sem fért, eltávolítása mégis indokolt volt. Eruptióját megkezdve többé nyugalomba nem jött volna, s kiterjedése, valamint a csonttal összekapaszkodott volta miatt az áttörést spontán soha nem fejezhette volna be. így az odontoma esetünkben állandóan recidiváló pericoronaritis, ill. periostitis forrása maradt volna. Eltávolítása sajnálatos módon csak a mandibula folyamatosságának megszakításával sikerült. Későbbi feladat a műtéti csontdefektus pótlása (szabad csontátültetéssel), hacsak a meghagyott periosteumból új csont nem képződik.

összefoglalás

Odontoma compositum complexum 11 éves fiun észlelt, periostitis mandibulae - val szövődött esetének ismertetése.

Irodalom

Adler, P. : A case of dens in dente, Items of Int. 61:418, 1939. — Árkövy, J. : Untersuchungen über die Entwicklung des Odontoma internum liberum. Jnl. Brit. Dent. Assoc. 1883, ref. Dtsch. Mschr. Zahnhlk. 1:473, 1883. -— Árkövy, J. : Über ein Odontom. Oest.-ung. Vjschr. Zahnhlk. 1:6, 1887. — Bruszt, P. : A „dens in dente” keletkezéséről. Fogorv. Szle. 43:305, 1950. — Höncz, К. : Két odontoma egy szájban. Stomat. közi. 5:299, 1906. — Kocsis, A. G. : A sinus maxillarisba nyúló odontoma Fogorv. Szle. 34:362, 1941. — Schmuziger, A. E. : Odontome. Versuch einer Einordnung in die pathologische Systematik. Schweiz. Mschr. Zahnhlk. 67:1099, 1951. — Thoma, K. H. : Oral Pathology, Mosby, St. Louis, 1950. 1318—1328. o.

Польдер: Odontoma Compositum.

Dr. M. G y. Polczer: Odontoma Compositum Complexum.