Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1960-03-01 / 3. szám
84 NYŰL DR. És KOCSÁR DR. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Stomatologiai Klinikájáról (Igazgató : Adler Péter dr. egyetemi tanár) és Kórélettani Intézetéből (Igazgató: Kesztyűs Loránd dr. egyetemi tanár). Szájüregi echinococcus írták: NYÚL LAJOS dr. és KOCSÁR LÁSZLÓ dr. A szalagféreg megbetegedés hazánkban elég gyakori ; ezek között echinococcus meglepően alacsony százalékban található. Lovrekovich, Tomcsilc és Lőrincz 1935-ben a budapesti Szent István Kórház utóbbi 10 évi boncolási (23 934 boncjegyzőkönyv) anyagának átvizsgálása alapján 0,17%-ban talált echinococcus tömlő előfordulására vonatkozó feljegyzést. Tekintve, hogy az echinococcus féreg elsősorban a húsevő állatok vékonybelének parazitája, az emberi fertőzés szempontjából különös jelentőséggel bír háziállataink közül a kutya echinococcus fertőzöttsége. Az echinococcus előfordulási aránya kutyákban régebbi statisztika szerint — ami napjainkban sem változott meg lényegesen — Berlinben 1%, Kopenhágában 0,4%, Mecklenburgban 4%, Lyonban 7%, Frieslandban 12%, Pretoriában 20%, Islandban 28% és Bulgáriában 30% (Fiebiger). — Hazánkban némely vidéken az ebek 2—2,5 százalékában fordul elő ez a galandféreg (Kotlán). Az ember csaknem mindig a kutya bélsarával fertőződik, kivétel nélkül a szájüregen keresztül. A tápcsatornában szabaddá vált és a vérpályában keringő ébrény gyakorisági sorrendben a májban, tüdőben, lépben, vesékben, mesenteriumban, agyban, emlőben, ovariumban és a csontvázban telepedhet meg, ahol az echinococcus megbetegedésre jellemző tömlő fejlődik ki. Az ébrények véráram útján történő szóródása következtében az echinococcus hólyag a szervezet bármely helyén képződhetik, mégis a rendelkezésre álló irodalomban szájüregi előfordulásáról közlést nem találtunk. Kauffmann is csak megemlíti a szájüregi lokalizáció lehetőségét. Henke és Lubarsch szerint a cysticercus rendkívül ritkán előfordul a nyelvben illetve még ritkábban az ajkakban. Gentil, Conde és munkatársai 1913. és 1948 között sebészeti vizsgálatra és műtétre kerülő 23 759 beteg közül 126 a szervezet legkülönbözőbb helyén kifejlődött echinococcus tömlőt találtak, de a szájüregben egyet sem. Ezért ismertetjük alábbi esetünket, mely eszerint az első irodalmi közlés a szájüreg echinococcus tömlőjéről.* 50 éves kőműves ffit 1954. áprilisában vettünk fel osztályunkra. Kb. 3 hónapja érzi, hogy nyelvének jobb oldala fokozatosan duzzad. Az utóbbi pár nap alatt ez a duzzanat olyan nagyra nőtt, hogy a beszédben zavarta és nyelési nehézséget is okozott. Panaszaival fogászati szakrendeléshez fordult, ahonnan klinikánkra utalták. Elmondása szerint közvetlen környezetében kutya nincsen. Felvételi státusz: a nyelvgyök jobb oldalán tojásnyi, vékony nyálkahártyával fedett, jól körülírt, fájdalmatlan, fluktuáló termienagyobbodás tapintható. Klinikai dg.: szokatlan elhelyezkedésű retenciós nyálcyst-a (?). Műtét: helyi érzéstelenítésben felmetsszük a nyálkahártyát, mire a fehérburkú cystosus képlet minden különösebb preparálás nélkül kibukik ágyából. Nyálkahártyavarrat, szövődménymentes sebgyógyulás. A cystát felmetszettük ; üregéből kb. 15—20 ccm szalmasárga színű, áttetsző, híg folyadék ürült, mely pár perc állás után kevés üledék képződése * Minthogy az irodalom egészét nem volt módunk áttekinteni, ezt az elsőséget fenntartással állítjuk.
