Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2. szám
50 HETESSY GYÖRGYNÉ DR. nem indul ki, mert ahol fellép ott előzőleg volt már valami, a rákot megelőző, annak talaját szolgáltató, ún. praecancerosus elváltozás. Dubreuilh a londoni dermatológus kongresszuson — 1896-ban — használta először a : „praecancerosus állapot” kifejezést, ugyanitt „keratoses praecancereuses” néven jelölte meg a bőr olyan állapotait, amelyekből rák szokott kifejlődni. Azóta a szervezet minden helyén — így a szájüregben is — megfigyeltek hasonló jelenségeket. Bár még az ún. „praecancerosis” elméletileg nem egységes állapot, mert egyes szerzők gyakran más-más elváltozást sorolnak a carcinomát megelőző állapotba, még is elfogadott Blodi megállapítása, hogy ilyenkor a sejtstrukturában histomorphologiailag „nyugtalanság” található : patológiás mitozisok, amitozisok, a hám és a kötőszövet határán lobos reakciók. A praecancerosus állapotot : a) obiigát és b) fakultativ csoportba szokták osztani: cl) az obiigát praecancerozis — kezelés nélkül — mindig rákba m,egy át ; b) a fakultativ praecancerosis nem vezet okvetlenül rákhoz, de lehetőséget nyújt a malignus daganat kifejlődéséhez. Ez utóbbihoz az elváltozások nagyobb csoportja sorolható, így : a jóindulatú daganatok, a krónikus gyulladások, a hegesedések, különböző degeneratív folyamatok, tehát mindazon kóros elváltozások, ahol a hám az „atypia” bizonyos jeleit mutatja, vagyis ami az ép és a rákos állapot közé esik. Ma még az is tisztázatlan, bár mindinkább a tudományos érdeklődés előterébe kerülő probléma, hogy milyen százalékban vezet egyik vagy másik „fakultatív-praecancerosis” : malignus daganat képződéséhez. Mikor gondoljunk a szájüregben praecancerosus folyamatra? Mint már említettük, minden olyan esetben, amikor a hám normalis struktúrája megváltozik! (ami talán lehet veleszületett is?). A hám ezen elváltozásait 3 csoportba oszthatjuk. Ezek : 1. a degeneratív, atrophiával járó folyamatok (glossitis superficialis, glossitis profunda, vagyis az ún. kartonnyelv, az erytroplákia és a Plummer— Vinson syndroma). 2. Az atypikus hámelváltozások (lichen planus, leukoplakia, hyperkeratosis, hyperplasia). 3. A proliferativ jellegű: akut és krónikus gyulladások (specifikus gyulladások : a tbc., a lues és az aktinomycosis hegei). Ad. 1. A degeneratív folyamatok főleg a nyelven fordulnak elő, de megjelenhetnek máshol is a száj nyálkahártyán. A nyelv egyes helyein a hám atrophizál, fénylő-vöröses foltok mutatkoznak, melyek kezdetben lágyak és selyemfényűek, majd megkeményednek, szárazzá válnak és berepedeznek. A jelenséget subjektive : égő érzés és ízlészavar kísérheti. Ezt nevezik Darrlington, Gorr és mások : erytroplákiának. — Plummer—Vinson syndromáról beszélünk, ha ezen nyelv jelenségek : hyperchrom-anémiával, bőratrophiával és a körmökön mutatkozó degeneratív jelekkel párosulnak. A betegség létrehozó faktorai ismeretlenek, nagy százalékban rák keletkezik az ily esetekből. Ad. 2. Az atypikus hámelváltozások közé soroljuk : a lichen planust, az ún. leukoplákiát, továbbá a szájnyálkahártyán és a nyelven jelentkező : hyper - plasiákat és hyperkeratosisokat. Klinikailag a nyelven, a nyelv alatt, a buccán (leggyakrabban a fogak záródási vonalában), továbbá a palatumon : opaleszkáló, szürkés-fehéres foltokat találunk. Ad. 3. A specifikus gyulladások hegeiből — bizonyos százalékban, a tapasztalatok szerint — carcinoma fejlődhet.
