Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1959-02-01 / 2. szám

PRAECANCEROSIS

51

A három csoport közül az első — tehát az atrophiával járó — és a harmadik — tehát a proliferativ jellegű folyamatok — nem szoktak diagnosztikai nehézséget okozni, mert a kórképet más, rendszerint belgyógyászati, bőrgyógyászati tünetek is kísérik.

Nagy probléma azonban a második csoport, a sokat emlegetett és elég gyakran mutatkozó ún. leukoplákiák csoportja, mert a szájüregben minden fehéren opaleszkáló foltot,— a gombás és az álhártyás gyulladásokat kizárva,ebbe a gyűjtőfogalomba sorolunk.

Klinikailag a leukoplákia lehet : 1. alig kiemelkedő, opaleszkáló, bársonyos felületű (1. simplex); 2. kissé kiemelkedő és érdes felületű ; 3. szemölcs-szerű, erősen érdes felületű (1. verrucosa).

Ezek a „leukoplákiás foltok” szövettanilag teljesen különböznek egymástól, úgy hogy eldifferenciálni és a terápiás tennivalókról dönteni, tulajdonképpen csak a histologiai lelet alapján lehet.

Az egész kérdés megértéséhez szükségesnek tartjuk, hogy szövettani ábráink ismertetése előtt, az ép szájnyálkahártya szövettani képét is emlékezetünkbe idézzük (1. ábra).

1. ábra. Az ép szájnyálkahártya szövettani képe. Ismeretes, hogy a szájüreget többrétegű, el nem szarusodó laphám béleli. A metszeten jól lehet elkülöníteni a különböző rétegeket. Belülről kifelé haladva találjuk a hámalatti kötőszövetet, ezzel határos a stratum fíilindro-cellulare. A sejtek sötétre festődnek, a sejtekben sok a mitosis, ezért stratum germinativumnak is nevezik (Krompecher „basálisrétegnek!“ nevezte). Ezt az egysoros sejtréteget, a felszín felé : nagy, polygonalis sejtek rétege, a stratum spinocellulare seu spinosum követi. A sejtek, a felület felé mindig laposabbakká válnak, a felületen sok sejt már magot sem tartalmaz, annak jeléül, hogy elhalt.

Metszeteinkkel (2.-7. ábrák) igyekeztünk megvilágítani, hogy a leukoplákia tulajdonképpen egy gyűjtőfogalom, amely sokféle morphologiai elváltozást jelenthet, de a száj nyálkahártya ismert és elég gyakori atypikus hámelváltozása, melyet elhanyagolnunk nem szabad (praecancerosus állapot).

A leukoplákia okát még ma sem tudjuk biztosan. Régebben elsősorban syphilises eredetűnek gondolták, de ma már a „leukoplákia syphilitika” jól elkülönített kórfolyamat.

A leukoplákia keletkezésében, — a mai felfogás szerint, — az exogen és endogen ingerek együttes hatása nagy jelentőségű. így a dohányzás igen fontos tényezőnek látszik. Dohányzás közben különböző termékek : pyridinderivatumok, phenolszerű anyagok, szénmonoxid és nikotin képződik ; ezek a hőhatással együtt mind izgatóan hatnak a száj nyálkahártyára. — Hoff о kísérletesen bizonyította, hogy a szájnyálkahártyán — a dohányzás hatására - leukokeratosis jöhet létre. Nyulak gingiváját, — kis csövön át -—, dohányfüstnek tette ki. —■ A 25-ik napon a gingiván fehér plakkok keletkeztek ; ugyanakkor maga a nikotin, továbbá a dohány extractumok hatástalanok voltak. Histologiailag hyperkeratosis keletkezett.