Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
10 BARTHA ÉVA DR. ÉS ORSÓS SÁNDOR DR. előnyösebb. Az állami fogbetegellátásban részesülő beteg esetén e szempont igen fontos — mind a beteg, mind pedig a betegbiztosító intézet részére. Sajnos, a foghíjjasok többsége nálunk a fogorvost úgy keresi fel, hogy fogpótlást illetve fogat rendel magának s nem az orvostól várja a rendelést. Itt érkeztünk el a „biztosított” rendelés legkényesebb, és társadalmi szempontból talán leglényegesebb pontjához. Kellő fáradsággal a legtöbb esetben sikerül a beteget meggyőzni az orvos által ajánlott s a foghíjjas elképzelésétől eltérő megoldás helyességéről. Ha ezt a meggyőzést elmulasztjuk, nem helyesen, nem jó orvoshoz méltó módon járunk el. Amennyiben csupán a betegbiztosító intézet nyújtotta lehetőségek puszta ismertetésével érjük be, a betegben minden kétséget kizáróan azt a gondolatot ébresztjük, hogy lehetőség nyílnék az általa jónak vélt megoldásra is, ha nem biztosított betegként kezeltetné magát. — A fix fogpótlás elkészítésének javallatait és lehetőségeit az állami betegellátásban érvényes rendelkezések a szakma korszerű ismerettárának megfelelően határozzák meg, tehát az ott érvényesülő elveket a lelkiismeretes fogorvosnak magángyakorlatában is érvényesítenie kell. Mi helyesnek véljük, hogy a beteget erre nézve is felvilágosítsuk. Úgy véljük, hogy indokolt az általunk javasolt fogpótlási tervről feljegyzést készíteni. Előnyös, ha ilyen írásbeli tervet átadunk a betegnek — hangsúlyozva, hogy legjobb orvosi meggyőződésünk szerint ez a megoldás a legelőnyösebb az ő szempontjából. Ha nem így járunk el, a beteget esetleg akaratlanul is olyan helyre terelhetjük, ahol a szükséges fogpótlást nem ezen szempontok figyelembevételével, hanem a beteg „rendelésének” megfelelően készítik el. Közismeretű, hogy országszerte tömegével készítenek fogpótlást kuruzslók. Miután a beteg a tervet elfogadta, kezdhetjük meg a tulajdonképpeni előkészítést. Az első feladat a szájba nem való gyökerek és fogak eltávolítása, valamint az esetleg fennálló gingivitis kezelése. Egyidejűén kell a megmaradó fogak depuráfását, esetleges szuvas üregeinek preparálását és tömést végeznünk. Az előkészítéshez tartozik a nem kifogástalan széli záródású tömések kifúrása és a fogak újbóli tömése, a gyökérkezeit fogak röntgen-vizsgálata és szükség szerint az elégtelenül gyökértömött fogak újbóli gyökérkezelése, sebészi gyökérkezelése avagy extrakciója. Hogy későbbi meglepetések ne érjék sem az orvost sem a beteget, ajánlatos a hiányzó fogak helyét is megröntgenezni, hogy bennmaradt gyökereket, rejtett fogakat, residuális cystákat stb. felismerjünk. A szanálás első fázisa tehát nagyobb részében negatív jellegű, azaz extrakciókból áll, kisebb részben pozitív természetű, azaz a fogazat meglevő defektusainak korrekciója. — A konzerválható fogakat a készítendő fogmű szempontjából kell megítélnünk. Némelykor inkább extrahálunk egy-egy egyébként megtartható, szilárd és ép fogat, hogy ezáltal a készítendő fogmű egyszerűbb legyen; tapasztalataink szerint általában jobban tart és hosszabb ideig viselhető változtatás nélkül az egyszerűbb konstrukciójú fogpótlás. Máskor viszont egy-egy fog megtartása érdekében mindent elkövetünk — még a gyökérkezelés munkatöbbletét is vállaljuk. — Közismert, hogy a későbbi teljes protézis tartása a maxillában jobb, azért a felső fogak eltávolítását illetően sokkalta radikálisabbak lehetünk mint a mandibulában. Egyedülálló molárisokat nem kell eleve túlterheltnek tekintenünk, s ezért extrahálnunk ; ha e fogak tengelyállása jó s ennek folytán terhelése axiális irányú, hosszú időn át jól helytállhatnak kapocstartó fogként. Viszont csak a fogmű behelyezését nehezíti s eleve kedvezőtlen hygiénes állapotot tart fenn egy-egy erősen dőlt fog megtartása még akkor is, ha e fog pillanatnyilag még szilárd.
