Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
RÉSZLEGES FOGPÓTLÁS 11 Igen gyakran észleljük, hogy a részleges foghiányban szenvedő rágósíkjának lefutása zavart. Az előkészítés során egyik legfontosabb feladatunk a rágósík kiegyenlítése, mert csak ezután készíthetünk a funkció szempontjainak is megfelelő részleges protézist, amely a megmaradt fogakkal együttműködő funkciós egységet képez. — A rágósík egyenetlenségének általában két oka van : Az antagonista nélküli fogak — sokszor, különösen fiatalabb korban processus alveolarisukkal együtt — addig nőnek, míg antagonistára nem találnak ; öregebb korban általában e fogak klinikai koronája hosszabbodik meg. A szomszédjukat vesztett fogak pedig a fogsorban vándorolnak vagy dőlnek — kontaktust keresve a legközelebbi megmaradt foggal. A rágósík szembetűnőbb, de könnyebben korrigálható egyenetlenségét egyes fogak túlnövése okozza ; ezen a túlnőtt fog(ak) lecsiszolásával segíthetünk. Néha annyit kell csiszolnunk, hogy a fogbél is megnyílik; sokszor koronát kell készítenünk az erősen lecsiszolt fog védelmére hő- és vegyi ingerekkel szemben. Némely esetben — különösen ha a fogmedernyúlvánnyal együtt nőtt ki a kérdéses fog — csak extrakcióval tudjuk a rágósík egyenetlenségét megszüntetni.—• Sokkalta nehezebben tudunk erősen dőlt fogak esetén segíteni. Ha a dőlés nem nagy mérvű, csiszolással, koronakészítéssel javíthatunk a tengelyálláson ; esetleg az antagonista rágófelszín megfelelő alakításával kedvezőbbé tehetjük a dőlt fog terhelését. Nagyobb mérvű dőlés esetén legtöbbször csak az extrakció jön megoldásként számításba. Az erősen dőlt fogak a fogmű behelyezését és elhorgonyzását megnehezítik, sokszor lehetetlenné tennék. — Sok esetben azért kell a vándorolt fogat extrahálnunk, mert nem a záródást, hanem a két fogsor egymás-menti elmozdulását akadályozza : artikulációs akadályt képez. Parodontal-prophylacticus szempontból szükségesnek véljük a maradékfogozat becsiszolását legalább nagyjából szánka-artikulációba, mert ilymódon a rágóerőt lehetőleg nagy felületre tudjuk elosztani. Ha ezt nem tesszük, a kivehető fogművel kiegészített fogazat funkciós értéke is csökkent marad. Fontos, hogy minden olyan fogat optimális artikulációba csiszoljunk, mielőtt a fogmű elkészítéséhez fogunk, amely terminális záródáskor a többi fogat megelőzve találkozik antagonistáival. A maradékfogazat becsiszolása felelősségteljes, nehéz, sok időt igénylő feladat ; különösen nehéz dysgnath fogazat esetén. Ilyen esetekben általában zavart a fogsorok előre- és oldal-mozgatása egymás mentén. Ha e mozgás a maradékfogazatban zavart, a fogmű elkészítése után is zavart marad. Tekintettel az európai fogazatra jellemző front-túlharapásra (overbite), előremozgatáskor általános szánka-artikulációt nem igen érhetünk el. A gyakorlat számára megelégszünk azzal, hogy oldalmozgáskor meglegyen a kontaktus valamennyi lehetséges antagonista-pár között, legalább a munkaoldalon. A lehetőséghez képest azonban arra törekszünk, hogy alapmozgásoknál a három-pont-érintkezést biztosítsuk. Lecsiszolással általában nem tudjuk a front-túlharapást teljes mértékben megszüntetni. Igyekszünka frontfogakat úgy csiszolni,hogy minél kisebb mérvű túlharapás maradjon. Általában mind a felső metszők palatinális, mind az alsó metszők vestibulo-incisalis oldaláról csiszolunk. A felső metszők klinikai koronájának rövidítését a fogpótlásra szoridók általában véve ellenszevvel fogadják, mert úgy érzik, hogy ezáltal arcuk karaktere is megváltozik. — A frontfogak művi lecsiszolását általában véve tehát nem a Monson-féle kalottának megfelelően, hanem azzal ellentétes görbület szerint végezzük. Mi a helyzet a megmaradt oldalsó fogak becsiszolását illetően? Véleményünk szerint a legjobb a természetesen jelentkező kopáshoz tartani magunkat,
