Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
LEGÚJABB GYÓGYSZEREINK 5 (pronaesthyl), a sima- és harántcsíkolt izmokra, központi idegrendszerre és sok fermentumra. A központi idegrendszeri hatások csak nagyobb (subtoxicus) adagokra jönnek létre, úgyhogy a fogászati gyakorlatban mellékhatásként gyakran észlelt központi idegrendszeri hatások (enyhe euphoria, nausea, hányás, nyugtalanság) elsősorban az adrenalinnak tulajdoníthatók és nagyrészt reflektorikusak. Az érrendszeri hatások, mint ájulás, kipirulás, izomgyengeség komplex hatásnak az eredménye. A tartós, elnyúlt hatású, localanaesthesia is régi problémája a therapiának. Ma két ilyen tulajdonságú készítményünk van, az efocain és az ureacain.Ezek hatása a vegyületek fizikális tulajdonságán alapszik. Az efocain tulajdonképpen novocain bázis olajos vagy polyaethylenglycolos oldata. Sajnos az elnyúlt hatáshoz sok komplikáció társul. Nem vált be az általános használatban. Elterjedtebb azon depóthatású készítmény, midőn anaesthesint 35%-os uretán-methylacetát-víz keverékben, vagy polyaethylen-propylenglycol-víz keverékben oldanak. Ez az ureacain. Az anaesthesin — ismert módon —, főleg lipoid oldékony. Midőn az említett oldószer-rendszerben oldott, telített anaesthesin oldat befecskendezéskor a szövetnedvekkel érintkezik, az anaesthesin finom kristályos formában kiválik és csak igen lassan oldódik. Mindaddig, míg a szövetek között van, érzéstelenít. Ezen elhúzódó, több napig vagy hétig tartó anaesthetizáló hatás neuralgiák és ízületi fájdalmak kezelésére alkalmas. Fogászati gyakorlatban postextractiós alveolitisben, mint loealisált ostitisben, valamint a mandibuláris idegek traumás sérülése okozta fájdalmak kezelésében lehet előnyös. Persze ezt a megoldást még nem tarthatjuk véglegesnek. Valamilyen fiziológiásabb eredmény eléréséig tovább kell kutatni e területen. A localanaesthesia kifejlődésében szinte olyan nagy jelentőségű volt Braun azon felfedezése, hogy a novocaint érszűkítőkkel kombinálja, mint a novocain felfedezése. E területen új, a noradrenalin. Localanaestheticummal kombinálva a noradrenalint jobbnak tartják, mint az adrenalint, mert előfordulhat, hogy a nagyobb adagú novocain értágító hatása legyőzi az adrenalin érszűkítő hatását. A noradrenalin viszont erősebb constriktoros hatású az egész szervezetben — a bőrben viszont nem — és ugyanakkor kevéssé toxicus is. Kevesebb vele a rizikó. Oldatban stabilabb, nem igényel savanyítást . Előnyeiről még vitatkoznak. Az utóbbi elmúlt néhány év alatt tehát a novocainnal azonos értékű, vagy valamilyen speciális előnyös tulajdonságok alapján alkalmazásra számot tartó néhány localanaestheticum született. Viszont a localanestheticumok hatásmechanizmusának kutatása nem jutott előbbre, sőt azt mondhatjuk, hogy az új typusú vegyületekkel az eddigi theoriák vesztettek általános értékükből. Nincs újabb általánosabb és átfogóbb magyarázat a hatásmódra, mint az Adler és Űri monográfiájában is összefoglalt biochemiai és elec trophy siológiai elmélet. Egyébként is az az érzésem, hogy a jelenleg használt, és mondhatnám az összes ismert localis fájdalomkiváltódást megakadályozó, vagy a fájdalmat felfüggesztő, megszüntető gyógyszereink (localanaestheticumok) nem a fájdalmat kiváltó physiológiás anyagnak, vagy anyagoknak megfelelő adaequat, de ellentétes hatású gyógyszertypust reprezentálnak. Ugyanis az idegi impulzusok terjedésének magyarázatára szolgáló modern eredmények és elméletek alapján a humoralis anyagok (localishormonok) igen nagy, sőt vezető szerepet játszanak az ingerület keletkezésében, terjedésében és áttevődésében. Ismertek azok a kimagasló eredmények, melyek Cannon, Dale, Elliot, Feldberg, Langley, Lissák, Loewi és mások kutatásai eredményei
