Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
6 ŰRI JÓZSEF DR. ként feltárták a vegatatív idegrendszer, a mozgató idegek és a központi idegrendszeren belüli ingerület humoralis áttevődését. Felismerték, izolálták és továbbfejlesztették azon chemiai anyagokat, amelyeken keresztül közelebb jutottunk fundamentális életproblémák megismeréséhez. Ha már most a modern pharmacologia végérvényesen bebizonyította, hogy az idegrendszer fennemlített részeinek működésében localisan képződő és felszabaduló anyagok játszák a főszerepet, miért lenne ez másként az érzőidegrendszeren belül. Joggal tételezhető fel, hogy a peripheriás fájdalom kiváltódásában és a fájdalom továbbításában is specifikus anyagok vesznek részt, melyek kizárólagosan csak a fájdalomérző idegvégződések és idegelemek receptoraival reagálnak. A modern localanaesthesia kutatásnak az kell hogy legyen a feladata, miszerint megkísérli ezen fájdalomidegvégződési vagy idegrendszeri specifikus átvivő anyagokat izolálni, természetüket, képződési körülményeiket, aktiválódásukat és egész anyagcseréjüket megismerni. Ezek ismeretében gyümölcsözően lehet majd kutatni specifikusan, adaequatan ható localanaestheticumok után. Hasonlóan, mint pl. a histamin szerepének és tulajdonságainak megismerése után tudományos tudatossággal lehetett az antihistaminokat előállítani. Joggal tételezhető fel az is, hogy egy ilyen typusú anyaggal a véráram felől is lehet az érző idegvégződéseket vagy idegpályákat az egész szervezetre kiterjedően, vagy csak körülírt területen bénítani. Ezen anyagok hatása várhatóan nagyon specifikus és reversibilis lesz. Megfelelő adagolás mellett mellék és toxicus tüneteket nem fognak kiváltani. Ezen irányban fejlődve látom a localanaestheticum kutatás új perspektíváit! II. Néhány a legváltozatosabb kórképek gyógyítására, vagy enyhítésére szolgáló legújabb gyógyszerekről is szükséges röviden beszámolni, főleg Robson és Keele könyve alapján. 1. Korunk betegségének tartjuk a keringési szervek (szív, artériák) degeneratív elváltozásait. A WHO ez év áprilisában kiadott jelentése szerint Észak-Amerikában és Európában ma ez a leggyakoribb halálok a 40. és 80. életév között. Éppen ezért érthető, hogy a magas vérnyomás kezelésére több új gyógyszer született: a) A ganglion bénítok, mint TEA, hexamethonium, pentolinium, pendiomid stb. chronicusan szedve csökkentik az arteriális hypertensiót és egyszeri nagyobb adagban adva csökkentik a műtét alatti vérzést. b) A rauwolfia alkaloidák (serpasil, reserpin, raudixin, rescinnamin) nagyon közkedvelt hypertonia ellenes szerek. Vérnyomáscsökkentő hatásuk mellett kifejezett sedativ tulajdonságuk is van, központi idegrendszeri támadásponttal. c) A veratrum alkaloidákat, mióta sikerült azokat kristályosán előállítani (protoveratrin A, B) és standardizálni, újra használják hypertonia és peripheriás keringési elégtelenség kezelésére. d) Az apresolint (hydralasin) főleg előbbiekkel kombinálva alkalmazzák hypotensiv szerként. e) Természetesen a hypertonia kezelésére nem sokkal előbb bevezetett gyógyszereket, mint a hydralt secale alkaloidákat (hydergin, dihydroergocornin) és adrenerg blockoló anyagokat (dibenamin, dibenzylin) ma is használja a therapia a hypertonia betegség kezelésére. 2. Ha már a keringésnél tartunk említsük meg, hogy a drága heparin helyettesítésére a gyógyszeripar a syntheticus heparin analógokat állította elő. Ezek : paritol (alginsav S04), treburon (pectin S04) és dextran S04, mely utóbbi vérfolyadék pótló is.
