Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2-3. szám
86 KEMÉNY DR.—REHÁK DR. szott, amiből arthritis def'ormanshoz hasonló elváltozásokra következtethettünk. A fejecsekről záróharapásban és maximálisan nyitott száj mellett készített röntgenképek azt mutatták hogy a bal fejecs jól mozog (16/a és 16/6 ábra), viszont a jobb fejecs szájnyitáskor alig mozdul ki helyzetéből (17/a és 17/6 ábra). Az állkapocs kényszerhelyzete tehát korlátozta a jobb fejecs mozgásait és mindkét fejecs felszínén felrakodásokat okozott. Mindez később az említett klinikai tünetekben mutatkozott meg. О 16/a. ábra 16/b. ábra 16/a. ábra. A bal condylus röntgenképének sematikus rajza záróharapáskor 16/b. ábra. A bal condylus röntgenképének sematikus rajza maximális szájnyitáskor. 17/a. ábra 17/b. ábra 17/a. ábra. A jobb condylus röntgenképének sematikus rajza záróharapáskor 17/b. ábra. A jobb condylus röntgenképének sematikus rajza maximális szájnyitáskor Ami az ízületi fejecsek kényszerhelyzeteinek gyógykezelését illeti, elsősorban az occulsiós anomália megszüntetésére kell törekednünk. A fogszabályozó készülékkel igyekezzünk tehermentesíteni az ízületet, és ugyanakkor akadályozzuk meg, hogy az állkapocs zárásakor az ízületi fejecsek normális zárási pályájuktól eltérhessenek. Distalharapás esetén mindezt propulsióval egybekötött harapásemeléssel érhetjük el. A konstrukciós harapásvételkor törekednünk kell az állkapcsot a normálishoz hasonló központi záróharapásos helyzetbe kényszeríteni. Szabálynak tekintendő, hogy vertikális irányban annál kevesebbet szabad csak a harapást emelni, minél nagyobb fokú az állkapocsnak elülső helyzetbe való kényszerítése, mert különben az izomzat funkcionális alkalmazkodása lehetetlen. Mesialharapás esetén retropulsióval egybekötött harapásemelést kell végeznünk. A harapásemelés nagysága az interarticulatiós térköz függvénye, ez azt jelenti, hogy a harapásemeléssel legfeljebb egy-két milliméterrel haladhatjuk meg az interarticulatiós térköz nagyságát. Odalsó kényszerharapás esetén igyekeznünk kell az oldal irányú eltérést kiegyenlíteni. Figyeljük meg, hogy az állkapocs nyugalmi helyzetében mily mértékig egyenlítődik ki a középvonalak eltérése, és a konstrukciós harapást ennek megfelelően határozzuk meg. Az esetleg fennálló egyéb anomáliák (például szűkület, metszőfog protrusio stb.) persze szintén kezelést igényelnek.
