Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2-3. szám
Állkapocsízület 87 A distalis és mesialis kényszerhelyzetek korrekciója legcélszerűbben aktivátorral történik, a lateralis kényszerhelyzetekben gyakran ferde síkhoz kell folyamodnunk. Mindezen beavatkozások célja, hogy új záróharapásosintercuspiadatiót teremtsünk, amit azzal próbálunk megvalósítani, hogy a mandibulát az említett fogszabályozási készülékkel új, eddigi fixált habituális centrális occlusiójától vagy nyugalmi helyzetétől eltérő extrem; illetve negközelítően extrem helyzetbe hozzuk, és e pozíciójában hosszabb-rövidebb ideig megtartjuk. Eredményt leginkább fiatal egyének occlusiós anomáliája esetén remélhetünk. Különös nehézséget okoz a paradentozisban megbetegedett hiányos fogazat, főleg az esetben, ha az állkapocs kényszerhelyzetbe került. Ez gyakran együttjár fixált habituális centrális occlusióval. Alapvető elvnek tartjuk, hogy mindenfajta protétikai beavatkozásnál (fogak beköszörülése, harapásemelés stb.) ügyeljünk a fixált habituális centrális occlusiora. Teljes protézis készítésekor a centrális occlusót mindig a fejecsek fixált habituális centrális pozíciájának figyelembevételével kell meghatározni. Fogatlan száj esetén az eredeti biostatikus (juvenilis) centrális occluso visszaállítása szinte műhiba. Ha röntgenfelvétellel kimutatható ízületi károsodások állapíthatók meg (arthritis deformans), amelyek orthodontiai vagy protétikai beavatkozásokkal nem szüntethetők, akkor ajánlatos az arthropathiák kezelésében bevált egyéb kezelési módszereket is alkalmazni. Meleg borogatás, rövid hullám, utrahang, impletol vagy hyalonuridase injekció, sőt végső esetben sebészi beavatkozás (discus eltávolítás) is szóba jöhet. Idejében végzett fogszabályozás vagy protétikai megoldás sokszor mindezt feleslegessé teszi. összefoglalás Az elmondottakból kitűnik, hogy fogazati és állcsont anomáliánál, hiányos vagy erős abraziót szenvedett fogazatban a fogsorok szabálytalan találkozása a fejecseket és a discust akadályozza abban, hogy normális helyzetüket elfoglalják. Biostatikus centrális occlusiótól eltérő szabálytalan záróharapás jön létre, amely az idők folyamán új feltételes reflexpálya kialakulása után állandósul. Azt javasuljuk, hogy az ilyen állandósult excentrikus záróharapást nevezzük fixált habituális centrális occlusiónak. A mandibula és a condylusok kényszerhelyzete mind az ízületet, mind pedig a fogak paradentiumát károsítja. Idejében végzett fogszabályozással vagy protétikai megoldással sokszor súlyos bajok kifejlődését akadályozhatjuk meg. Ebből következik, hogy az ízületi fejecsek kényszerhelyzete esetén ezekre a beavatkozásokra fokozott mértékben szükség van. Irodalom Angle, E. H. : Die Okklusionsanomalien der Zähne, Hermann Mausser, Berlin, 1913. — Bennet, N. G. : A contribution to the study of the movements of the mandible. Proc. Roy. Soe. Mod. 1, 1908 : 79—96. — Boos, R. H. : Centric and functional bite relations. J. Am. Dent. Ass. 30,1943 : 262—266. — Broadbent, B. H. : A new X-ray technic and its application to orthodontia. Angle. Orth. 1, 1931 : 45—66. — Brodie, A. G. : The tempromandibular Joint. Illinois Dent. Journ. 8, 1939 : 2—12. — Eschler, J. : Fortschritte der Kieferorthopädie. Bd. 17, 41, 1955. — Fischer, R. : Die Öffnungsbewegungen des Unterkiefers und ihre Wiedergabe am Artikulálói-, Schweiz. Mon. Zalilk. 45, 1935 : 867—869. Die zentrale Öffnungsbewegung, D. Z. Woch. 42, 1939 : 154—160. — Gysi, A. : Beitrag zum Artikulationsproblem. Berlin, 1908. Kieferbewegung und Zahnform in Seheff J. Handbuch der Zahnheilkunde Bd. IV. Urban & Schwarzenberg, 1929. — Hall, R. E. : Centric relation of the mandible to the maxilla. Am. Dent. Surgery 50, 1932 : 105—109. —- Hanau, R. L. : Dental en
