Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1-2. szám
38 MOLNÁR LÁSZLÓ DR. és magassági differenciái folytán aszimmetriák keletkeznek, amelyek kereszt - harapást, különleges fogfelállítást, vagy műtéti korrekciót tehetnek szükségessé. Hibás felfogás az, hogy a fogatlan állcsontízület teljesen lötyögővé válik és bármilyen fog vezetést átvesz, aktive nem is irányítja a fogfelszínek elcsúszását. Az ízület önálló irányító marad továbbra is és a régi megszokott, bejárt pályák szerint igyekszik vezetni a rágófelszínek érintkezését, a fogsorzáródást és illeszkedést. A fogorvos feladata, hogy a dento-oralis szemléletet a laboratórium számára a modell-szemléleten túl átadja és irányítsa annak működését. így pl. a modellen a lemezhatárok, a nevető-vonal, a fóliázandó területek, a tehermentesítés becsiszolása mind olyan körülmények, amelyek a technikus munkáját megkönnyítik. A fogorvos protétikai működésének egyik lényeges mozzanata a laboratóriumban helyesen elkészített fogművek pontos applikálása a szájüregben. A tapasztalt fogorvosnak applikálni kell tudni, nem szabad minden kis hiba miatt a fogmüveket, koronákat, hidakat, lemezes protéziseket visszaküldeni a laboratóriumba, hanem a dentooralis megfigyelés és tapasztalat alapján korrigálni kell azokat a kicsiny hibákat, amelyek a helyes beillesztést nehezítik, vagy akadályozzák. Ide tartoznak pl. a következő mozzanatok : a laboratóriumban a koronák, betétek, hidak, kapcsok, gipsz vagy cement vagy egyéb modellokra kerülnek. A laboratóriumi illesztgetés próbái közben a minták megkophatnak, az élek legömbölyödhetnek, a sarkok egy része eltűnhet, ugyanakkor a száj üregben a preparált felszínek mitsem változnak. Szükséges tehát néha még a mintavétel után is a sarkok, élek legömbölyítése, amihez papírkorongokat, speciális csiszoló köveket használhatunk. Éppen emiatt szükséges betétkavitásokban az axiopulpális él legömbölyítése, mert ez a beágyazóban és a modellen a laboratóriumban eltűnik és a betét helyes beillesztését, fekvését akadályozhatja. Gyakori hibaforrás a következő : a laboratórium a viaszharapásokat, fogpróbákat rendszerint sellakbázisra készíti és a sellak lemez szélét a maradék fogazat nyaki részére gyakran ráfekteti. Mélyharapás esetén a sellak lemez az antagonisták ráharapását akadályozhatja és így a helyes harapásvételt gátolhatja. A gravirozás kérdése csak a pontos gyűrűs lenyomattal oldható meg, azonban ennek is vannak hibái, minthogy a fognyaki részen, ahol a váll van, vagy a kavitás gingivális széle, a lehűlő, megdermedő stenc csak a fognyak felé húzódhat el, kifelé nincsen játéka. Célszerű tehát egy mm-rel a nyaki szél alatt a gyűrűbe apró lyukakat fúrni, mert ez a lenyomatanyagnak játékteret ad és rögzítését is fokozza. A fogtechnikus modellszemlélete nemcsak hátrányokkal, hanem előnyökkel is jár : az előkészítés hibái, alámenő részek, a párhuzamosságtól eltérő felületek, a modellon sokkal inkább szembetűnnek, mint a nyugtalan paciens nyáltól fénylő szájüregében. A modellokon geometriai pontossággal lehet dolgozni, exakt mérések is végezhetők, az idő és az élőszövet érzékenysége nem szerepelnek. Feladatunk tehát a szájüregi adatok és a modell-adatok egyeztetése a gyakorlat és az applikálás céljából. Erre való pl. részleges protézisek, fémbázisok készítésekor a mesterminta és a munkaminta különválasztása : a munkamintán céljainknak megfelelően fóliázzuk az érzékeny részeket, eltüntetjük viaszolással, cement kitöltéssel a túlzottan alámenő részeket, közös eredőbe állítják be a rögzítő horgonyokat. A munkamintán elkészített fémbázisú vagy egyéb fogművet visszahelyezhetjük az alapmintára, itt éppen úgy kell
