Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1957-09-01 / 9-12. szám
278 HATTYASY DEZSŐ DR. a nyálmirigyeket. így a fogak körül állandóan friss nyál áramlik, de nem egyforma mértékben, és még eddig pontosan nem definiált összetételben. Az étkezési időn kívül termelődő parotis-, sublingualis-, és submaxillaris-nyál mennyiségét pontosan nem ismerjük, holott ez fontos lenne. Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a nyál mennyisége és minősége fontos szerepet játszik a fogak caries elleni védelmében. Rozéik és Crémer (2) vizsgálatai szerint patkányok nyálmirigyének kiirtása után a carieses fogak száma megsokszorozódott normál diéta mellett is. A nyál cariessel kapcsolatos qualitativ változása relatiójukban még kevéssé felderített; minden esetre sok tényező játszik itt szerepet. Shafer és Muhler (3) kísérletei tanúskodnak arról, hogy a caries előfordulásában hormonális hatások is szerepelnek. Kísérleteiket patkányokon végezték, a testosteronnal kezelt hímeknél és kasztrált nőstényeknél a karieszes, fogak száma erősen megszaporodott. A nyál Ca és P tartalma — Karshan (4) szerint —- karieszaktív egyéneknél az átlagnál alacsonyabb, továbbá tricalciumphosphattal kirázva is jelentős különbségek mutatkoznak. Karieszrezistens nyálak Ca tartalma magasabb százalékban kötődik a tricalciumphosphathoz, a P pedig, mint ennek tükörképe viselkedik (éhgyomri gyálban : karieszmentes 54%, k. aktív 26% ; stimulált nyálban : 65%, illetve 39%). A k. mentes nyál szénsav kapacitása magasabb és változik ezen ionok chemiai kötődése is. Rathje és Wannenmacher (5) a karieszhajlamosak nyugalmi nyálát savanyúbbnak találták, ezért magasabb a puffer kapacitása és alacsonyabb a hydroxilapatittal való telítettségi foka is. A szerzők a karieszhajlamot nem tulajdonítják egyedül a nyugalmi nyál csökkent hydroxylapatit telítettségének, hanem —- mint a sympatikotoniás állapotban termelődött — kevés és sűrűn folyó nyál nem neutralizálja és mossa ki kellőképpen a szénhydrát lebontás alkalmával képződött savakat. A kariesz előfordulása tehát idegrendszeri befolyás: alatt is áll, a nyálelválasztás qualitativ és quantitativ befolyásolása által. A nyál többféle, a baktérium növekedést gátló anyagot tartalmaz, mint a lysosim, inhibin, mutin és különböző immunanyagokat, pl. agglutininek (6). Sajnos ismereteink ezen a téren hiányosak, tudtommal ebben a tárgykörben még szisztémás quantitativ vizsgálatok nem történtek. Indirekt következtethetünk csak arra, hogy a karieszes nyálban ilyen gátló anyagok nincsenek, mint ahogy lactobaccilus esetében ezt már vizsgálatok igazolják. A fluor (F) kárieszt gátló hatása ma már bebizonyított tényként fogadhat ó el [összefoglaló irodalom 1. Adlemhl (7)]. Saját vizsgálataink szerint részben V. teljesen resistens egyének nyála a F-t már protectiv concentratioban tartalmazhatja, és ez a szint a nyálmirigyek stimulálása által nyert hígabb nyálban is alig csökken (1, 9, 10). A fluor a fogak physiologiás protectiv anyagainak egyike. Különböző kationok egész sorát találták más szerzők, mint karieszgátló nyomelemeket. Muhler (11, 12) az ónt, Adler (13) és Münch (14) a molybdent, Winiker (15) a vanadiumot ; Mejsakovits (15) a strontiurrot külsőleg lokálisán ható antikariestikumként írta le, azonban hatása nem felelt meg a várakozásnak. Kocsis és Orthmayr (17) apécsi klinikán a Bi karieszgátló hatását vizsgálták, de hatástalannak találták. Valószínű, hogy még több hasonló protektiv anyag van hivatva biztosítani a fogazat épségét, ezt a védőláncot azonban a civilizált életmód több nemzedék óta egyre inkább háttérbe szorítja. Több vizsgálat tanúskodik arról, hogy fiatal patkányok karieszhajlama a szülők táplálkozásának függvénye. [Hermann és Cremer (11)] Nikitin és Bugaeva (19) megfigyelései szerint két patkánygeneratiót anyagcsere változást előidéző diétán tartva, már a két generatióban jelentős karieszhajlam. jelentkezik.
