Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1957-09-01 / 9-12. szám

A NYAL ÉS A CUKOR

279

А к. dispositio öröklődése erősen vitatott probléma, bár a nagy közönség körében elfogadott tény. Az idevonatkozó irodalom részletezésétől eltekintve, csak Karaj) (20), Denney (21) és Klein munkáira hivatkozom, amik a szülők és gyermekeik fogazata között pozitív összefüggést véltek felismerni. Kamp, statisztikája Proell szerint meglepő pontossággal mutatja, hogy a gyermekek fogazati statusa tükrözi a szülőkét, mégpedig az apa tulajdonságai a leány - gyermekeknél, az anyáé a fiúban öröklődik. Klein (21) vizsgálatai szerint az öröklés nemhez kötött. Én a magam részéről régebben skeptikusan fogadtam ezt a kérdést (23). 1952-ben azonban antropologia-orvosi családvizsgálatokat végeztünk Ivádon (24) (Felső-Magyarország), ahol meggyőződtem arról, hogy rokon családok között az egykek k. szempontjából különbözőképpen viselkednek.

Minthogy a k. kutató élettartalma megegyezik a vizsgált egyénekével, a megfigyelések emberen legfeljebb három-négy generatióra terjedhetnek ki, és ezen belül is az első generatio már nagyon öreg, az utolsó pedig túl fiatal. Tehát az öröklés-kutatást rövid élettartamú állatokon kell végezni. Hunt (25) és társainak sikerült egy patkánytörzsön belül konzekvens pároztatással 12 generáción át kariesz hajlamos és kariesz resistens egyedeket kitenyészteni. A 7. generációban kariogén diéta mellett — 66% durván őrölt rizs, 30% teljes tejpor, 3% alfalfaliszt és 1% NaCl — a hajlamos törzsnél a 38. napon, a rezisztens törzsnél pedig a 245. napon mutatkozott átlagban a kariesz. A két törzs keresztezéséből tipikus középértékek származtak. Ez a kísérlet bizonyítékul szolgál a karieszhajlam és resistentia öröklődése mellett, még a kari esznek kedvező körülmények között is.

Véleményem szerint a kariesz a civilizált életmód következménye. A jelenséget létrehozó tényezők komplex természetűek, de előttünk csak egyesek ismertek. A fogon létrejövő elváltozás — a kariesz —• a civilizált életmód által megváltozott életkörülmények egyik következménye és minden valószínűség szerint a táplálkozás, a nyálmirigyfunkció, egyszóval az általános egészségi állapot és az anyagcsere függvénye.

A szecernált nyál változásai

A táplálék konzistenciájának, szagának és ízének változásával változik az elválasztott nyál quantitative és qualitative is. Pickerill (26) ma már ritkán idézett vizsgálataiból kitűnik, hogy a növényi eredetű savak (narancs, citrom, ananász, alma, párolt alma, nyers répa, celler és más gyökerek) jelentékenyen emelik a nyál mennyiségét és titrálható alkalitartalmát is. A száraz ételek, pl. vajaskenyér, kétszersült a nyál mennyiségét és alkalitartalmát csak kis mértékben fokozzák, vagy éppen negatív értelemben változtatják meg. Az embernél1— összehasonlítva a kutyával — a száraz ételek kevésbé ingerük a parotist nyálelválasztásra (27) organikus savak és alkohol tartalmú italok lényegesen emelik a nyál tömegét és alkalitását. Sok savanyú ételt tartalmazó diéta folyamatosan fokozza a nyál mennyiségét és alkalitartalmát még nyugalomban, azaz rágási időn kívül is.

Sajnálatos módon azóta kevés analitikai munka jelent meg ebből a tárgykörből, noha kifejezetten praktikus értéke lenne. Egyike ezeknek Möse (28) tollából származik. A szerző csak bizonyos tápanyagok savképző hatásával foglalkozik. In vitro és in vivo kísérleteiben a burgonyát találta a leggyorsabb savképzőnek, csak utána következnek a gabonaneműek és cukrászsütemények. Az is feltűnt neki, hogy a karieszresistensek és aktívok in vitro nyálának savképzésében sem mutatkozott különbség ; ez ellentmond mások megfigyelései-