Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1957-03-01 / 3-4. szám

MŰFOGGYÖKEREK BEÜLTETÉSE

107

lökődtek. A sikertelenség oka valószínűleg a műtéti technika hiányossága, mert több esetben előfordult, hogy ugyanazon állatban az egyik implantatum a szövettani feldolgozásig bennmaradt, ugyanakkor a másik kilökődött. A kilökődés mindig gyulladásos jelenségek nélkül történt. Egyik esetünk különösen tanulságos, mert a több mint egy éves megfigyelési idő alatt a sorozatosan készült röntgenfelvételeken az implantatum beépülése jól megfigyelhető (3—7. ábra). Két kutyán a 3, ill. 7 hónap múlva elvégzett szövettani vizsgálat a következőt mutatja: a beültetett fog körül sejtszegény, kötőszövetes sarjszövet látható, az implantatum területében lévő csontgerendák homogen festődnek, csontszerkezetet nem mutatnak, az implantatum körül gyulladásos jelenségek nem láthatók (8. a, b, ábra).

4. ábra 5. ábra

4. ábra. 1955. VI. IS. Az alveolus limbusán és az implantatum felső szélén felszívódás jelei láthatók. Az implantatum körvonalai jobban kivehetők. 5. ábra. 1955. VII. 14. A szemfog felőli oldalon erősebb csontképződésre utaló árnyék látható. A csont felépülés a limbuson is megfigyelhető

Megbeszélés

1953—54-ben végzett első és második kísérletsorozatunk eredményei (tisztán akrilát beültetések) megegyeznek az irodalomban azóta közölt ilyenirányú vizsgálatok eredményeivel. Ezek: 1. a kezdeti begvógyulás valamennyi esetben gyulladásmentesen történik, 2. a késői eredmények rosszak, a sikertelenség 100%-os. 3. Mechanikai elhorgonyzási módszerek (aláfúrás; önkötő akriláttal való rögzítés — Fischer — chloroformmal felérdesített implantatum használata — Morei —) az eredményeken nem javítanak. 4. A sínezés az eredményt javítja, de csak időlegesen. Rialland eredményei ez alól kivételek, de eljárása is más: voltaképpen hídpillérnek ültet be műfogat, amelyet a szervezettel organikus kapcsolatba hozni nem is törek