Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1957-03-01 / 3-4. szám

108

HEGEDŰS DR.—INKE DR.

szik. Л beültetett és a híd közvetítésével a többi fogak által rögzített műgyökér hasonló a harmad-, negyedfokú atrophiás hídpillérhez, 5. A szövettani leletben a sarjszövetben található nagyszámú sejtes elem jelenlétét az önkötő akrilátban levő nagyobbmennyiségű monomer magyarázza. (Barvi, Marziani, Lasne—Sauvigny, Filippi, Meyland szerint ez a sikertelenségek főoka). Hammer idézi Hoppe és munkatársai kísérleti eredményeit, mely szerint majmok alveolusába fecskendezett monomer (Palavit) nem okoz nekrozist, sőt a csontot is új fonatszerű csont képződésére serkenti, amely az implantatumot behüvelyezi. Valószínűbb, hogy nem maga a monomer, hanem a benne lévő inhibitorok károsak. 6. A tiszta akrilát és az alveolus fala között organikus összeköttetés létrejönni nem tud. Mi ezt tartjuk a sikertelenség legfőbb okának.

6. ábra 7. ábra

6. ábra. 1956. I. 5. Az implantatum területében a spongiosa struktúra kevésbé kifejezett A rajzolat kevésbé kifejezett volta felvételtechnikai hibáknak vagy a beültetett spongiosa lebontódásának tulajdonítható. 7. ábra. 1956. III. 20. Az implantatum területén is erős spongiosa rajzolat, a limbuson csontfelépülés látszik

Ezért indokolt a felszívódó anyagokkal kevert akrilát beültetése.

1954—55-ben végzett maceráit spongiosa-(-akrilát beültetéseink (3. sorozat) eredményét a következőkben foglalhatjuk össze: 1. A begyógyulás százalékos aránya jobb (50%) és a műtéti technika javításával az eredmények valószínűleg még jobbak lesznek. 2. A szervezettel az implantatum kötőszövetesen kapcsolódik. Nem észleltük három-hét hónap alatt a Staegemann, ill. Heiss által feltételezett csontos összeköttetést az implantatum és az alveolus fala között. Több mint egy éves esetünkben azonban a röntgenkép azt valószínűsíti, hogy ilyen létrejöhet (esetünk még nincs szövettanilag fel